Kárpátaljai karakánság – Matl Pétert nem jellemzi a feladás

Matl Péter 1960-ban született. Képzettsége kerámiaművész, első kiállításaira festményei közül válogatott. Autodidakta módon kezdett el szobrokat faragni. 1982-ben besorozták a szovjet seregbe, két évig szolgált.

– Amikor már idősebb katona voltam, tűzifarönkökből faragtam szobrokat – mesélte. Kezdeti groteszk látásmódját azonban a megmondó művészeti zsűrik nem díjazták. Ám nem jellemzi őt a feladás.

Funkcionális szobrászat és oltárkészítés

– Főleg a köztéri szobrászat érdekelt, ezt úgy hívom magamban, hogy funkcionális szobrászat. Azért funkcionális, mert én nagyon szeretem azt a kapanyelet, amit simára csiszol az ember tenyere: benne van az idő, az anyag és a funkcionalitás, jó kézben tartani. Elhatároztam, hogy olyan szobrot készítek, amelynek valami haszna is van – beszélt. – Ahogy szétesett a Szovjetunió, visszaadták az egyháznak a templomokat, de nem volt bennük oltár. Valamelyikben klub volt, tornaterem, raktár… Tudták a papok, hogy művész vagyok, megkértek, készítsek oltárt. Először ismételgettem a korábbi századok jellemző stílusait, amik a templomokban általában lenni szoktak. Aztán elgondolkoztam azon, hogy vajon mit szól majd a következő generáció, ha találkozik ezekkel az ismételt művekkel. A templomi kultúra is kultúra. Kárpátalján hívő emberek élnek. Azt a kultúrát, amit a templomban látnak, hazaviszik magukkal. Ha giccset látnak, giccset visznek haza. Elhatároztam, hogy modern oltárokat készítek. Egy helyen rábeszéltem egy szerzetest erre. Az a legszebb forma a világon, amit a Jóisten alkotott meg, meggyőztem. Otthon, a Tisza-parton gyönyörű csomoros nyárfák nőnek, annyira szép domborművük van, hogy szinte hozzájuk se kellett nyúlnom. Egész templombelsőket készítettem el velük – idézte föl.

Ehhez a történethez tartozik a bevezetőben idézett szakasz. Nem volt zökkenőmentes, de sikerült. Nagybocskó, Csetfalva, Ungvári Katolikus Kollégium… Körülbelül huszonöt oltárt készített.

– Ennek is vége lett: telítődött a templomi piac – mondja nevetve. Ekkor Matl Péter pályázni kezdett: bejárta egész Európát, de dolgozott Brazíliában és Japánban is.

A Vereckei Honfoglalási Emlékműről

– 1996-ban megnyertem a Magyarok Világszövetsége által kiírt pályázatot a Vereckei Honfoglalási Emlékműre. Az ismeretlenségből a köztudatba kerültem – elevenítette fel. Az ukránok azonban megfúrták a tervet, csak 12 évvel később valósíthatta meg. – A Jóisten mindig visszahozott Munkácsra engemet. 2008-ban otthon voltam, hogy befejezhessem az emlékművet – mondta erről.

Az elkészült emlékművet időről időre megrongálták. Jelenleg kamerák figyelik, most csend van körülötte.

– Ez az emlékmű is szimbólum, mint a kárpátaljai magyarság. Azt támadják meg, aki nem tud visszaütni. A 40 milliós ukránsággal szemben a 150 ezres kárpátaljai magyarság sem tud sokat tenni, csak felmutatni, hogy létezik. Van bennünk egy olyan karakánság, hogy minél inkább szorítanak bennünket, annál inkább felemeljük a fejünket. Ez jellemző a mostani időkre is. A másfél éves unokám nem tudom, hogy milyen nyelven tanulhat az iskolában. Abban az iskolában, ahol édesanyám és édesapám is tanárok voltak – utalt a művész az agresszív ukrajnai nyelvtörvényre, amely támadja a magyar nyelvű oktatást.

– Munkácsi családi házunk rajta van az 1700-as évek térképein is. A családunk 100 éve él ott. A Szovjetunióban elvették tőlünk. Nem adtak vissza semmit, 40 évi nehéz munkával visszavásároltam, apránként, lakásonként – tudtuk meg. Ma is itt él, s magyar kultúrát teremt.

Nemzetközi szobrásztáborok és kultúrterek

Matl Péter elnöke a Pro Arte-Munkács civil szervezetnek. – Elhatároztam, hogy csinálok egy újkori épített örökséget Kárpátalja területén, hogy bebizonyítsam, nemcsak volt, de van is itt magyar kultúra. Nemzetközi szobrásztáborokat szervezek, hogy fejlődjék a falusi turizmus, s hogy bemutassuk a jelenlétünket – nyilatkozta.

Már a magyar állam és az ukrán megyei önkormányzat is támogatja őket. Az elkészült szobrokat eladományozzák. Eddig öt év alatt huszonkettőt.

– Szoborutat csinálunk. Ukrajnában nagyon rosszak a falvakban az utak, nincs közvilágítás, járdák, terek. Olyan feltétellel ajándékozom ezeket a műveket a kárpátaljai falvaknak, hogy ők építsenek egy kis teret, fűvel, padokkal, közvilágítással. Lapát mindenhol van. Kis kultúrterek születnek ott, ahol még Lenin-szobor se volt soha – részletezte.

Idén a határ innenső feléről is elindult a szoborút, Kállósemjén községe figyelt fel rájuk. Ott is létrehoztak egy szobrásztábort. – Kulturális hidat képeztünk, összekapcsoltuk a két országot – jelentette ki.