Ismét napvilágot látott Sobor Antal: Hosszú háború regénye

Barátok, tisztelők, rokonok, egykori pályatársak jöttek össze, hogy együtt örüljenek a 2010-ben elhunyt, nagyra becsült fehérvári tanár, író, festő, Sobor Antal Hosszú háború című történelmi regényének bemutatóján. Ezúttal újrakiadásról van szó, hiszen a mű 1980-ban jelent meg először. Azóta sok idő eltelt, a kötetek elfogytak az antikváriumokból, Sobor pedig halála előtt javításokat, törléseket végzett a szövegben, illetve kiegészítéseket fűzött hozzá, így aktuá­lissá vált egy újabb változat. Különösen, hogy a szerző idén lenne 85 éves – hangzott el a bemutatón, a Városi Levéltár és Kutatóintézetnél.

Külleme követi a magyar hagyományt

A rendezvényen az intézet igazgatója, Csurgai Horváth József köszöntötte a közönséget, s a másik apropóként a kötet főszereplője, a fehérvári Wathay Ferenc vicekapitány születésének 450. évforduló­ját nevezte meg. A könyv történelmi regény, amely a 15 éves, más néven hosszú háború időszakát (1593–1606) tárja az olvasó elé. Értékeiről, arról, miért is olyan fontos, hogy az Alba Civitas Történeti Alapítvány kiadásában megjelenhetett e munka, Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ igazgatója beszélt.

Egyebek mellett kiemelte: a kötet külleme nagyon szép és követi a magyar hagyományt. Az illusztrációk Wathay Énekeskönyvéből származnak, s azok pausz papír borítás alól sejlenek át. Lényeges szempont, hogy a fehérvári szerző fehérvári témájú könyvéről van szó, így ez a fiatal generáció számára is érdekes lehet. Továbbá, az aktualizálás sem elhanyagolható szempont, ám itt az eredeti üzenet ezáltal nem csorbul. A korszak, amit bemutat, modellezi a mai kor problémáit, ráadásul művelődéstörténeti oldalról is pontos, tartalmas munkáról van szó.

Ünnep ez a nap

A Sobor-hagyaték gondozója, Hajdú Csaba arról a felelősségről és nehéz munkáról beszélt, amely a kötet újrakiadásával járt, s köszönetet mondott a levéltár munkatársainak. Hozzátette: letisztultabb, átgondoltabb kiadás látott most napvilágot. A regényből Horváthné Üveges Judit olvasott föl, majd az író özvegye, Márti néni fejezte ki háláját e szavakkal: ünnep ez a nap az újrakiadás miatt, hiszen férjének oly kedves munkája volt ez a könyv.