Séta Fehérvár barokk templomaiban

Minderről azért tudunk beszámolni, mert ellátogattunk a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum Helló, nyár! című szakrális sétájára. Kis Emőke múzeumpedagógus vezette végig a résztvevőket a Szent Imre-templomtól kezdve a szemináriumi (volt sarus karmelita) templomon át a Nagyboldogasszony-templo­mig, amelyet a jezsuiták építtettek, majd használták a pálosok is, végül a ciszterci rend tulajdonába került. Utóbbi rendháza volt már német katonáké, majd az 1950-es államosítása után 1978-ig középiskolai kollé­giumként működött. Ma a Szent István Király Múzeum főépülete.

De mi loholjunk vissza az időben! Nem egészen Lőrincig, a 17. századba, hanem csak a tizennyolcadikba. Ez az időszak – kint van már a török – Székesfehérvár virágzásának ideje.

– A belvárosban található három nagy rendi templom a barokk gazdag, dinamikus stílusjegyeit hordozza magán. Feltehetően mindegyik Ha­tzin­ger Pál tervei alapján készült el – tudtuk meg Kis Emőkétől.

A Szent Imre tiszteletére szentelt ferences templom feltehetően 1720–1745 között épült.

– Ha minden igaz, ezen a helyen állott egykor Szent István palotája, s maga Szent Imre is itt született – mutatott rá a hely időbe kódolt szakralitásába az előadó. A templom mennyezetének freskóin természetesen a földi élettől fájdalmasan korán búcsút intő Szent Imre életének eseményeit veheti szemügyre a betérő. A karmelita rend hagyományai a Krisztus előtti időszakig, Illés prófétáig vezethetőek vissza.

– A rend tagjai imában elvonulva éltek. Az 1200-as évekig nem volt összefogott regulájuk. 1260 körül Szent Simon kolduló rendként definiálta őket – mondta el Kis Emőke. – 1251 körül Szent Simonnak volt egy látomása, miszerint a Szűzanya egyfajta skapulárét adott át a rendnek, ez egy tisztaságot jelképező ruha – tette hozzá. Így már könnyen érthető, hogy miért is Mária életének jelenetei borítják a templom freskóit.

Utunk innen a ciszterci templomba vezetett. Ígértük, elmondjuk Vánossi Lőrinc adószedő legendaszámba menő történetét. Fia, Vánossi Antal volt az, aki édesapja emlékén fordítani kívánt. Nagy összegű adománnyal segítette a városba települő jezsuiták építkezését. Ennek folytán az oltárképen, ahol Nepomuki Szent János is látható, felfedezhetjük mások mellett Vánossi Lőrincet – a bűnbánó képében – és fiát, Antalt, aki jezsuita módon, szívére tett kézzel mutatja: mindent apja bűneinek feloldozásáért tett.