Sikeres zeneszerzői pályázat a Vox Mirabilis Kamarakórus és a „Muzsikál az erdő” szervezésében

Pályázni eddig be nem mutatott, Pászti Szabó Zoltán „Zengjen a dal” c. versére komponált kórusművel lehetett. A vers a „Muzsikál az erdő” – Mátrai Művészeti Napok 2017-es mátraalmási rendezvénynapján született a Vox Mirabilis Kamarakórus hangversenye közben a „Muzsikál az erdő emlékfa tövében. A költő a kórust hallgatva kapott ihletet, s a verset fel is olvasta a helyszínen. A pár perc alatt született művet a közönség szeretettel fogadta. A műre jellemző az erdő természetes lüktetéséből eredő és az erdővel együtt lélegző emberekben szétáradó életöröm.

A vers bizonyíték a „Muzsikál az erdő” rendezvénysorozat alkotások megszületését ösztönző hatására: „A zene segít a környezetkultúra terjesztésében, az erdő pedig abban, hogy a művészetek mélyen megérintsék a résztvevők lelkét.” –fogalmazott Szabó Lajos főszervező.

A győztes kórusmű ősbemutatójára és az ünnepélyes eredményhirdetésre a szentkúti rendezvénynapon, 2018.07.02-án került sor a zsűri elnökének, Zemlényi Katica karnagynak, a Vox Mirabilis Kamarakórus vezetőjének a vezényletével. A győztes kórusmű osztatlan sikert aratott, a közönség kifejezte az irányú igényét, hogy szeretné a művet ismét hallani akár más kóruskoncertek alkalmával.

A zsűri tagjai: Dobszay Péter és Dobszay-Meskó Ilona örömmel értékelte a beérkezett pályázatokat: Gratulálunk a nagyon kifinomult, különleges hangulatokat megfogalmazó kórusművekhez, megható a darabok természetessége, kedvessége. Jó művek készültek, formás, frappáns, tömör, igényes szólamvezetésekkel, kimondottan virtuóz zeneszerzői megoldások is születtek, amelyeket különösen is örömmel fogadtunk.

A pályázat rendkívül sikeresnek bizonyult, hiszen 28 zeneszerző 31 kórusműve érkezett be. Invenciózus, átgondolt műveket ismertünk meg, egyéni és jól kiválasztott harmóniavilággal. A mezőny erős volt, így karakteresebb, egyénibb művekre esett most a zsűri választása. Solti Árpád nyertes műve igazán kifejezi az életörömöt, felemelő élmény énekelni! –összegezte Zemlényi Katica a zsűri elnöke.

A zeneszerzői pályázat eredménye:

1. helyezett: Solti Árpád

2. helyezett: Magyaróvári Viktor

3. helyezett – megosztott: Megyeri Krisztina és Szalai Katalin

Néhány mondat a díjazottaktól:

1.Solti Árpád: Az elmúlt években volt szerencsém professzionális kórusokkal dolgozni, ami hatalmas szabadságot adott a komponálás során, igazán elengedhettem a fantáziám. Amatőr kórusra írni azonban sokkalta nagyobb kihívás, hiszen amellett, hogy „jól kell, hogy szóljon” a tervezett kórusmű, befoghatónak kell lennie és az együttes számára könnyedén előadhatónak. Ez a kihívás és az, hogy a kiváló Vox Mirabilis Kamarakórus (művészeti vezető: Zemlényi Katica) szólaltathatja meg a darabomat, különösen inspirált a „Zengjen a dal” kórusmű megírásánál. Pászti Szabó Zoltán verse rendkívül lélekemelő, igazi öröm tiszta megjelenítése. Ehhez egy induló karaktert képzeltem el: az ének mellett tapssal és dobbantással ábrázoltam a versből sugárzó önfeledt boldogságot.

2.Magyaróvári Viktor: Élmény volt ismét zeneszerezni és hangcsinálni. Minden szép hang felfelé száll, főleg ha olyan ihletek jönnek, amik adják magukat. Remélem hasonló felkérésének is eleget tudok majd tenni a jövőben, akár a jelenlegi, akár más zenei kihívásokban.

3.Megyeri Krisztina: A Vox Mirabilis Kamarakórus pályázatára azért jelentkeztem, mert már dolgoztunk együtt 2016-ban, bemutatták egy művemet; már akkor megfogott a kórus telt, „napfényes”, dús, kiegyenlített hangzása és az a koncentráció, az az egység, amellyel színpadra állnak. A vers elsőre egyszerűnek, sőt „retrónak”, múltidézőnek tűnik, csak komponálás közben fedeztem fel benne a finoman felsejlő mélyebb érzelmeket, a személyesebb mondanivalót. Úgy érzem, ez a lekerekített, derűs és fényes hangvétel illik nemcsak vershez, hanem a kórus saját karakteréhez is.

3.Szalai Katalin: Jól esett, hogy Zemlényi Katica figyelmembe ajánlotta ezt a zeneszerzőversenyt. Hogy őszinte legyek, magamtól nem választottam volna a verset, így kihívásként éltem meg a megzenésítését. A vers egyszerűségét, hangulatát igyekeztem egyszerűen, de nem igénytelenül visszaadni, és utólag én is megtapasztaltam a közhelyszerű igazságot: egyszerűen jót írni, nem is olyan egyszerű! Most így sikerült. Köszönöm a lehetőséget!