Balogh Máté, dunaújvárosi zeneszerző írta az Egy nap című díjnyertes film zenéjét

Az Európai Filmkritikusok díjával jutalmazott film egy háromgyerekes anyuka hétköznapjait mutatja be kendőzetlenül: gyerekek körüli tennivalók, háztartás, válságban lévő házasság, anyagi nehézségek. Tipikus alsó középosztálybeli mindennapok és problémák, amivel egy modern kori anya szembenézhet, ezen a tortán nincs hab. Nem csak a képi világ nyomasztó a filmben, hanem a zene is. Amit, nem mellesleg egy dunaújvárosi származású zeneszerző, Balogh Máté írt.

Fiatal zeneszerző vagy, sokan talán nem ismerik a neved. Mesélj magadról!

– Jelenleg Budapesten élek, de Dunaújvárosban nőttem fel, a szüleim zenészek, innen ered a rajongásom. Itt jártam általánosba, a Móriczba, és zeneiskolába is. Nagyon sok hangszeren játszottam, klarinét, trombita, tuba, zongora, de nem voltam kitartó és egyiket sem éreztem igazán a magaménak. A zongora közülük az egyetlen, ami megmaradt. Viszont a zeneszerzés kifejezetten érdekelt, már 13 évesen foglalkoztam vele. Aztán a tanáraim úgy gondolták, tehetséges vagyok benne, és direkt ilyen feladatokat kaptam tőlük. Az általános után elhagytam a várost, és a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanultam, felsőfokú tanulmányaimat pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem, itt már célzottan zeneszerzés szakon szereztem diplomát.

Amikor megnéztem az eredményeidet, több, mint tizennégy díjat, elismerést találtam felsorolva, köztük az Artisjus-díjat is, és a versenyeken soha nem végzel a dobogó második foka alatt, mégis nagyon könnyedén beszélsz ezekről.

– Igen és könnyedén is veszem ezeket. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem örülök nekik, vagy nem esik jól az elismerés, mert épp ellenkezőleg. Ráadásul ezekből profitálok is. Egy versenyen például muszáj megszólaltatni a megírt zenét, ilyenkor a szervezők hívnak meg zenészeket, akik előadják a darabot. Nagyközönség elé kerül a művem, és ha jól sikerül, szakmai és anyagi elismerést is kapok. Nagyon szívesen alkotok és versenyzem így.

Talán a sok szereplésnek köszönhető, hogy te írhattad az Egy nap zenéjét…

– Zsófi már hallott rólam, és személyesen ő keresett meg, ekkor már majdnem kész volt a film. Megkért, hogy írjak hozzá zenét, én pedig örömmel vettem a felkérést, de addig nem mondtam igent, amíg végig nem néztem, miről is van szó. Ha nem érzem magaménak a mű üzenetét, akkor nem fog menni az érdemi munka, az olyan, amit jó szívvel adok ki a kezeim közül. Itt azonban erről szó sem volt. Erős, aktuális és mély a film, nagyon tetszett, teljesen a magaménak éreztem.

Hogy zajlott a munka folyamata?

– Zsófi szilárd elképzelésekkel állt elém: olyan zenei világot képzelt el, ami nyomasztó, de mégsem félelmetes. Nem egyszerű feladat. Három hónapon keresztül írtam, ez alatt számtalanszor alakítottam rajta a rendező instrukciói szerint. Ráadásul komoly logisztikára volt szükség, hiszen mindig szerveznünk kellett zenészeket, akik felveszik a kész anyagot. Egyébként jó volt együtt dolgozni, mert mindkettőnk elképzelése nagyon egy irányba haladt, nem voltak komoly szakmai ellentétek köztünk. Pontosan olyan zenei aláfestést álmodott meg Zsófi, ami az én fejemben is megszületett a film hangulata kapcsán.

Ez volt az első filmzene, amit te írtál?

– Így van, ezért is jelentett igazi kihívást. Van az alkalmazott zeneszerzés, ez kifejezetten arról szól, hogy felkérésre, irányítottan írnak az alkotók. Na, én eddig nem ezt csináltam. Klasszikusan, ahogy jött az ihlet, én úgy dolgoztam. Nagyon másféle hozzáállást igényel egy ilyen munka, de jól éreztem magam benne és büszke voltam, hogy sikerült megoldani a feladatot, és a rendező is elégedett volt a végeredménnyel. Szól a filmben egy Johann Strauss-induló és egy rockzenei betét, ezeket leszámítva az én munkám szól a zenés jelenetek alatt.

Őszintén, gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz a filmnek?

–Nem gondoltam volna! Azt hittem, hogy ez a film túl erős a Hollywood-féle helyekre, nem fog túl nagy karriert befutni. Oda kell valami cukormázas dolog, de minimum egy happy end, az Egy nap ezeket távolról sem ismeri. Szerintem Zsófi sem gondolta, hozzáteszem, ez az első nagyjátékfilmje, lehet, hogy ezért sem volt bizakodó.

Annyira kíváncsi vagyok, mi történik egy ilyen elképesztő siker után. Gondolom, téged is többen megkerestek már azóta, a rendezőt pedig kiváltképp.

– Engem még nem kerestek meg emiatt új felkéréssel, de ha esetleg egy hasonlóan izgalmas anyaggal állnának elém, valószínűleg belevágnék. Azt tudom egyelőre reálisabban elképzelni, hogy Zsófival dolgozok majd együtt a továbbiakban is, ha új filmhez fog hozzá és persze felkér. Arra, hogy egy rendező és zeneszerző filmről filmre együtt dolgoznak, számos példát láttunk már a filmtörténelemben.

Mennyire vagy elfoglalt? Jársz mostanában Dunaújvárosban?

– Nem unatkozom. A Nemzetközi Kodály Intézetben tanítok zeneelméletet, mellette pedig az UMP Editio Musica Budapest kottakiadó főszerkesztője is vagyok, és még ezek mellett alkotok. Mindamellett férj és édesapa is vagyok, szeretem a családommal tölteni a szabadidőmet. Ennek ellenére ebben a hónapban hazalátogatok, június 22-én lesz egy közös szerzői estem Bánkövi Gyulával, ő szintén dunaújvárosi születésű zeneszerző. A program hat órakor kezdődik majd a KMI-ben, jöjjenek el minél többen!