Önműveltségű, komplex színházi alkotó ember volt Egressy Béni

A tizenkilencedik században élt, fiatalon, mégis komoly életmű ránk hagyományozással távozott Egressy Béni (1814-1851) talán lelkipásztor apját követve teológiát hallgatott, ám mégis tanítónak állt. Testvérét, a kor egyik jelentékeny színészét követve aztán a húsz esztendős Béni is beállt a teátristák sorába. Játszott Kassán, Kolozsvárott. 1837-ben az akkor megnyílt Pesti Magyar Színház tagja lett. Innen nőtt ki utóbb a Nemzeti Színház társulata.

– Önműveltségű volt. Vas szorgalma minden akadályt fölemésztett – mutatott rá hallgatósága számára Szabó Balázs Egressy Béni egyik legfőbb erényére.

Hősünk a színpadon jobbára kórusban énekelt, csak kisebb szerepek jutottak neki. Mint zeneszerző bontakozott ki igazán: operái, népies műdalai és versmegzenésítései egyaránt lajstromba kívánkoznak. A virágnak megtiltani nem lehet. Ez a Petőfi-költemény csak egy azon versfeldolgozásai közül, amelyek talán a mai napig mint népdalok élnek a köztudatban. Tolla is jól fogott: színművek fordítójaként, librettók írójaként is fel kell jegyeznünk.

Szabó Balázs a bőséges zenehallgatással érzékletessé tett előadásában a mester dalai kapcsán kijelentette, Egressy Béni a zeneszerzői tudás magasabb fokán állt, harmónia készlete szélesebb volt, mint kortárs „vetélytársai” többségének.

Egressy Béni az 1840-es években tehetséges cigány zenészekből alapított zenekart, saját költségén ruházta és taníttatta őket. A szabadságharc alatt Sárközi prímás vezetésével a honvédeknek játszott a banda.

A Szent István Művelődési Házban megtartott zeneóráról kölcsönöztük ismereteinket a zeneszerzőről, a vájt fülű estét az Ars Musica Zenebarátok Egyesülete szervezte.