Márkus Tibor egy estére visszatért Székesfehérvárra

Márkus Tibor elmondta, örömmel tért vissza A Szabadművelődés Háza falai közé. Anno két évig Fehérváron élt, s jó emlékeket őriz innen.

– Életközelben itt találkoztam először a jazz-zel – fogalmazott a zenész.

Márkus Tibor, felelevenítve zenei útkeresését elmondta, tanult klasszikus zenét is, de a kottát, a szolmizálást sosem kedvelte, ezért klasszikus zenésznek nem lett volna jó. A kazettás magnók korában rockot is játszott, szabadságát azonban a jazzben találta meg.

– Ha van antennád, megtalál az üzenet – szólt ki a sok művészeti hallgatót soraiban tudó közönségéhez Márkus Tibor. Mint mondta, a zene hívta őt magához, mintegy megtalálta őt magának.

– Ha valaki nem találja meg, hogy mit kell csinálnia, alighanem nem figyelt oda kellőképpen – vallja az Artisjus-díjas művész.

A kérdező és a kérdezett a terefere szüneteiben szólóban és duóban is zenélt. Márkus Tibor zongorán, Mits Márton fúvós hangszereken játszott. Márkus szerint éppen a duó a legnehezebb felállás, hiszen szólóban szinte bármit megtehet egy jazzmuzsikus, zenekarban a ritmusszekció bebiztosít. Duóban különösen figyelniük kell a társra.

Természetesen szóba jött a rögtönzés művészete is.

– Az improvizáció tanulható – szögezte le a vendég. – A mindennapi életben is improvizálunk – tette hozzá, s érzékelvén a hallgatóság szakmai, diákos figyelmét, jó tanácsokkal látta el közönségét: úgy véli, mindenkor éppen azt kell gyakorolni, ami nem megy, még ha akkor éppen ez nem is okoz felhőtlen örömöt. A zenéléshez adottság, szív és ész is kell, de a szorgalom és a kitartás ugyanúgy nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki mesterré váljon.