Hímes tojás húsvétra – Fehér Csaba ötvös-aranyműves könyvét mutatja be

Nagyszüleinkben még él a régi korok emléke, ők még művelték népszokásainkat, ami csak nekünk „népszokás”, nekik az élet szerves része volt és maradt – írja Fehér Csaba ötvös-aranyműves, akinek Tavaszi szél vizet áraszt… – Gondolatok a húsvéti ünnepkörről című kötete az abai Sárvíz művészeti iskola néprajzi sorozatában jelent meg.

V. Varga József

Könyvében összefüggéseket keres a már félig elfeledett őshagyományaink és a még ma is élő népszokásaink között. Kutatásának témája azért lett éppen a húsvét, mert jóllehet ősi hitvilágunk nyomait még néhány helyen fellelhetjük (népmesék, népdalok, szőttesek), mégis a húsvét az egyik olyan jellegzetes része hagyományainknak, ahol szellemi és tárgyi emlékek bőven állnak rendelkezésre.

– Eleink a világ történéseit természetesnek, egymásra épülőnek, ebből következően egymást feltételnek, egymást életre hívónak tekintették, ami csak egy állandó folyamatosságban képzelhető el – mondja Fehér Csaba. – Amit mi népművészetnek nevezünk, azt annak művelője nem művészeti tevékenységnek élte meg. Pontosan azért, mert része volt egy nagy egésznek, ő csak azt mondta el, amit a világról látott. Húsvétkor éppen a hímes tojások által. Hogy ezt az egyértelmű jelbeszédet (ami készítőjének egyfajta képekben bemutatott beszéd volt, szavak helyett ábrákkal) mi művészetnek nevezzük, nem baj, csupán arról árulkodik, mennyire eltávolodtunk őseink felfogásától.

Próbáljuk a jelenségeket úgy megérteni, hogy egy pillanatra elfelejtjük a civilizáció okozta kényszerképzeteinket – javasolja Csaba. A húsvéti szokáskör tagjai eleve adják magukat. Azért van böjt, mert az Úr is 40 napig böjtölt. A porta rendbetételét az ünnep igazolja. Nagypéntek szigorú böjti nap, s egyben a tojásírás kezdete. Nagyszombat a sütés-főzés napja, ha korábban készülnének a jellegzetes húsvéti eledelek, nem lennének frissek vasárnapra. A versmondás már főleg a kisfiúk kiváltsága. A locsolás annak az emlékét őrzi, amikor a katonákat lelocsolták a hozott hír miatt. A tojásadás szép hagyomány.

Méhviasszal „írott”, aranyozott tojások Fotó: Fehér Csaba

A hímes tojást sámándobhoz és a későbbi korokban keletkezett virágszerű ornamentikához is hasonlíthatjuk – állítja a szerző. Nem lehet eldönteni, hogy figurálisan ábrázolt virágot látunk-e, vagy ahhoz csupán hasonló, önálló jelentéssel bíró jelet. A jelek számosságának vizsgálata különös dolgot árul el. Négy, egymáshoz kapcsolódó egység foglal magába három-három kisebb, szintén rendezett egységet. Ez megfelel a mai naptárunk képletének.

A festett tojások fajtáit így összegezhetjük: egy színnel festett, viaszolt technikával írt tojások; berzselt, vagy levélrátétes mintával készített tojások; batikolt tojások; maratott, vagy metszett tojások.

– A tojás sok nép eredetmítoszában a világ szimbóluma. Azzal, hogy megeszem a húsvéti tojást, magamba építem mindazt a szellemiséget, amit egy hímes jelent. S ha ez a szellemiség éppen egyenlő a mindenséggel, akkor ez azt jelenti, hogy ha a mindenség a részemmé lesz, én is része leszek a mindenségnek – hangsúlyozza Fehér Csaba.