Fehérvári szerzők írásaiból rendeztek felolvasóestet a Vörösmarty Társaságnál

Az első magyar széppróza napja (február 18.) előtt tisztelegve országhatáron innen és túl is számos irodalmi programot szerveztek az elmúlt héten. A sorozathoz megyénk is csatlakozott, több településen várták felolvasásokkal, író-olvasó találkozókkal a közönséget, akik ezúttal prózai művekkel ismerkedhettek.

A fehérvári Vörösmarty Társaság a Közép-dunántúli Írócsoporttal karöltve több mint egyhetes rendezvénysorozatot kínált és kínál, hiszen még egy keddi esemény hátravan. Szombaton azonban, a társaság Kossuth utcai termében amolyan záróeseményt tartottak – utalt erre a házigazda, Lukácsy József alelnök is. Ekkor fehérvári írók olvasták föl prózai műveiket, amelyek között időnként Cserta Gábor és Cserta Balázs zenéje hangzott föl.

A program azonban emlékezéssel indult: a napokban elhunyt, fehérvári kötődéssel is bíró Kallós Zoltán néprajzkutató előtt hajtottak fejet a résztvevők. A gyász percei után a társaság elnöke, Bobory Zoltán felidézte: az Írószövetség elnöke, Szentmártoni János pár hete kereste meg azzal, hogy csatlakozzanak a szépprózanapi sorozathoz. Ők pedig örömmel tettek eleget a felkérésnek, s igyekeztek színvonalas műsort összeállítani. Így kerülhet most sor erre a baráti összejövetelre, amelyen meghallgatják egymás írásait – fogalmazott Bobory Zoltán.

A hallgatóság soraiban valóban nagyrészt a társaság tagjai ültek, de volt néhány prózára éhes kívülálló is. A felolvasáson újabb és régebbi, már ismert szövegek hangzottak el, ám utóbbi esetben is érdemes volt újra meghallgatni egy-egy jól megírt történetet. Bakonyi István a honlapunkon is olvasható, balatoni hangulatokat idéző írásával kezdte a sort. A tó mellett eltöltött napok emléke, a sokféle – jó és kevésbé jó – élmény sokunk számára ismerős lehet, még ha nem is pont úgy éltük meg, ahogyan a szerző azt lejegyezte. A hangulatot azonban sikerült átadni ebben a néhány sorban is.

Bartal Klára Pünkösd előtt című novellájában a gyermekkor ünnepi készülődésének pillanatait elevenítette föl. A friss borsó fejtése

a nagymamával meghatározó családi emlékként rajzolódott ki a sorokból. A régi ízek, illatok, a közös ebéd képe a mai napig elevenen él a szerzőben – derült ki.

Bobory Zoltán már egy sokkal fanyarabb humorú történettel állt elő, amely két régi iskolatárs találkozását rögzíti egy különös munkaajánlat kapcsán.

Az említett szerzőkön kívül is sokan olvastak föl még szombat délután, valóban változatos képet adva a helyi prózairodalomról.