Miklós János

2017.10.31. 10:00

Válogatás három évtized terméséből a Szent István Művelődési Házban

Harminc év terméséből válogatott Miklós János keramikus a Szent István Művelődési Házban látható kiállítására, ami a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Székesfehérvári Művészek Társasága tárlatsorozatához kapcsolódik.

Gábor Gina

Miklós János a tárlaton, a Székesfehérvári Művészek Társasága az Önarckép című csoportos tárlatára készült új művével

A Szent Korona Galériában rögtön a bejáratnál egy egészen régi, de nagyon fontos, Tört-én-elem címet viselő munka és a legfrissebb, a Székesfehérvári Művészek Társaságának csoportos kiállítására készült önarckép, az „Önkritikus” áll egymás mellett. Miklós János sokáig szobrászként dolgozott, aztán elcsábította a kerámiaművészet, és – azt mondja – egy idő után azt érezte, az anatómiai pontosságú plasztikák nem alkalmasak a gondolatai kifejezésére.

A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban látható kiállításon látható a szárnyát kibontó, Turulmadarat idéző nagyméretű koronázási palást
Fotós: Nagy Norbert

- A Tört-Én-Elem című munkám ezt az időszakot, a mag-sorozat keletkezésének korszakát jelzi – mondja erről Miklós János, aki úgy érzi, a mag a világmindenség lényege, a kezdet és a vég jelképe, hiszen ez biztosítja az élet körforgását. A mag-sorozat darabjai korábban éppen itt, a Szent István Művelődési Házban vívták ki a szakértő zsűri elismerését, hiszen a Fehérvár Szalonon fődíjat nyert.

De ez a kiérlelt sorozat annak is köszönhető, hogy Miklós János rátalált a raku-technikára, amely rabul ejtette. A redukciós égetési technikával készült munkái azt igazolják, a szürke nem az unalmas, a jelentéktelen szinonimája – hiszen megannyi izgalmas árnyalata van! Sőt, a redukcióval egy-egy felület fényessé is válhat – hiszen a fáradt olaj felhasználásával a fémsók is beépülnek az anyagba.

Miklós János a tárlaton, a Székesfehérvári Művészek Társasága az Önarckép című csoportos tárlatára készült új művével

De egy másik, szintén raku-technikával készült korong-képsorozatában rézoxidokkal teremtett egészen különös árnyalatokat: egyik-másik korong-kép felülete akár egy finom brokátanyag. Miklós János azt mesélte, ezek a darabok olyan régi barátokat is idéznek, akik már nincsenek köztünk. A Napisten korong-képet Sobor Antal kérte el, a sorozat másik darabját meg a fafaragó Kudor Ferenc véletlenül eltörte: ráült, mert azt hitte, puha textil – Miklós Jancsi összeillesztette a darabokat, s mára ez a kerámia a barátság emlékét is hordozza.

Az Emese álma című jellegzetes munka

A világ keletkezése, a történelem, a magyar őstörténet, az ősi hitvilág is mindig foglalkoztatta – a titkos ősi jelek, rovások, szimbólumok újra és újra megjelennek a munkáin. (Művei korábban Németországban szerepeltek, néhány éve pedig Angliába, Londonban mutatta be azokat a kerámiáit, amelyeken aranyfüsttel idézte meg a honfoglaláskori motívumokat.)

Néhány év óta művei kiszínesedtek: ezekből a korongképekből is válogatott az alkotó a kiállításra. De friss munkaként láthatjuk az Égi üzenet című, korábbi művének nagyobb méretű, kiérleltebb változatát is.

A raku-technika inspirációként hatott a világára. Előtérben a Genezis-sorozat darabja

- A koronázási palást úgy jelenik meg, mint egy kitárt szárnyú madár – ami a magyarok totemállatát, a turult idézi – mondja erről Miklós János. – A palástot pedig annyi darabból állítottam össze, ahány részre szabdalta Magyarországot Trianon – mondta legújabb munkájáról a keramikus.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában