Nyáry Krisztián estje a Csók képtárban

Az Aba-Novák Vilmos művészetét bemutató kiállítás ezúttal inkább csak ürügyül szolgált, hiszen Aba-Novák irigylésre méltóan stabil kapcsolatban élt, házassága nem szolgált botrányokkal – hallottuk a bevezetőben. Aba-Novák nem is szerepel Nyáry Krisztián Festők szerelmei című könyvében. Az est moderátora, Czinki Ferenc arról faggatta Nyáryt: mi késztette arra, hogy a festők szerelmi életét kutassa?

Kiderült, Kieselbach Tamás művészettörténész, műkereskedő hívta fel a figyelmét arra, hogy a képzőművészekről jóval nehezebb olyan típusú történeteket írni, mint

a magyar írókról, költőkről. Egyfelől az írók élete az általános műveltség része nálunk, míg sajnálatos módon a rajzórákon alig esik szó a híres festők, szobrászok életrajzáról. Így aztán szerelmi életükről, a múzsáikról szóló történetek is hosszabbak, mert több magyarázatot igényelnek. Nyáry szerint mindenki ismeri például Munkácsy, Rippl-Rónai vagy Szinyei Merse nevét – mégis keveset tud róluk: többet kellene mesélni az életükről. Nyugat-Európában a leghíresebb képzőművészeket – Toulouse-Lautrecet, Van Gogh-ot és másokat – éppen a regényes életrajzok tették közismertté.

Ugyanakkor Czeizel Endrével is sokat beszélgetett a képzőművészekről Nyáry Krisztián. A genetikus szerint a család és a neveltetés, azaz a képzés meghatározó egy-egy tehetség kibontakozásában, de az erős érzelmekkel, a szerelem hatásával a tudomány nem tud mit kezdeni. Pedig lényegesek – ez derül ki Nyáry Krisztián könyvéből is, hiszen a kapcsolatok igen komoly nyomot hagytak egy-egy alkotó életművében. Lotz Károly például a nevelt lányába, Kornéliába volt szerelmes, róla festette híressé vált aktképeit. Munkácsy Mihály óriási hírnévre tett szert, amiben nagy szerepe volt a feleségének Cecile-nek, aki fantasztikusan értett az alkotó menedzseléséhez. Zichy Mihály Magyarországon hagyta családját, orosz feleségét, és a tanítványával, Maryvel utazgatott szerte Európában. Mednyánszky Lászlóra hatalmas hatással volt a paraszti sorból származó Kurdi Bálint – akiről évekkel halála után minden egyes naplóbejegyzésében megemlékezett.

Nyáry arról is beszélt: a kötet megírása rengeteg könyvtári munkát igényelt. Mivel a képzőművészek egy része nem nagyon hagyott maga után naplót, feljegyzést, az ő esetükben nehezebb a kutatás, mint a „grafomán” íróknál. A művészettörténészi elemzések szaknyelvét pedig csak a beavatottak értik – ezek tehát nem alkalmasak a szélesebb közönség ismereteinek gyarapítására.

Márpedig ez a szép kiállítású kötet erre szolgál, és ezzel hiányt is pótol. A magam részéről most szembesültem két – általam kevéssé ismert -, ám fantasztikus alkotó munkáival. Dénes Valéria és Galimbert Sándor tragikus sorsa nem csupán egy szívbemarkoló szerelmi történetre irányítja rá a figyelmünket, hanem két nagyszerű alkotóra, akiknek művei sajnos megsemmisültek, elkallódtak. De az a néhány nagyszerű festmény, ami a történelem viharaiban megmaradt, kivételes tehetségről árulkodik.