Nem értem a gyermekem! - Generációs különbségekről beszélgettek a Hogyan (NE) értsük félre egymást? című esten

Jelenleg hat generáció él együtt, a veteránok, a baby boomerek, az X, az Y, a Z és az Alfa. A kategóriák a legidősebbektől a legfiatalabbakig fedik le a társadalmat, és jelölik a generációs sajátosságokat, amelyek természetesen egyúttal különbségeket mutatnak. Ebből pedig nem kevés bonyadalom adódik a hétköznapokban. Legyen szó akár arról, hogy a szülő nem érti, milyen szlenget használ a kamasz gyermeke, vagy a mai fiatalok állnak értetlenkedve, mikor a nagyszülők arról mesélnek, hogy fiatal korukban bizony kipróbálták a tujázást. Az est meghívott pszichológusai, mediátorai igyekeztek segíteni megértetni a generációk közti különbségeket és azok gyökerét, valamint alternatívákat nyújtani a közös nyelv megtalálására. Az érdeklődők nem két szakember színpadi beszélgetésébe csöppentek, hanem aktív részeseivé váltak egy közös beszélgetésnek, mely során bátra kérdezhettek és elmesélhették saját tapasztalataikat is. 

A nyelvbeli különbségek ugyan nem felszámolhatóak, hiszen minden generációnak megvan a maga szlengje, de törekedhetünk arra, hogy megértsük egymást. Sőt, a közös nevező megtalálása érdekében egyenesen törekednünk kell rá. Nem érdemes tehát otthon a kamaszunkat arra inteni, hogy beszéljen magyarul, mikor a crushjáról beszél, (már amennyiben megosztja ezt velünk), inkább kérdezzük meg, hogy pontosan mit ért a szó alatt, javasolják a szakemberek. Ahogyan a szülő tanulhat a gyermekétől, épp úgy a fiatal is tanulhat a szülőktől, nagyszülőktől, elvégre a szép és gazdag szókincs bárki ékévé válhat. Ugyanakkor a verbális eltérések mellett jelen vannak más jellegű különbségek, amelyek talán még nehezebben áthidalható szakadékot jelentenek a generációk között. 

Az X és az Alfa generáció életének már szerves része a digitális „kultúra”, vagy talán még helyesebb, ha azt mondjuk, világ. Mindennapjaik elengedhetetlen kelléke a mobiltelefon és a folyamatos online jelenlét. Jóllehet az okoseszközök számtalan területen könnyítik meg életünket, legalább annyi kárt is okoznak. Kisgyermekek kezébe egyáltalán nem javasolt sem telefont, sem táblagépet és egyéb ilyen eszközt adni, mert egyfelől túl sok inger éri az agyát, amelyeket még nem képes feldolgozni, másfelől a gyakori, gyors és erős impulzusok miatt az idegpályái kevésbé fejlődnek ki, hiszen az agy nincs rákényszerítve arra, hogy maga fedezze fel a világot. Ugyanez az idegpályákra gyakorolt negatív hatás jelentkezik akkor is, ha a kisgyermekek a televízió előtt ülnek vagy telefonon pötyögnek ahelyett, hogy kortársaikkal a szabadban játszanának, ugrálnának. Ugyanis az ilyen jellegű mozgás során fejlődnek ki további idegpályák, így a mozgásszegény életmód ezek visszamaradott fejlődéséhez vezet. Ennek egyértelmű jeleit tapasztalja egy, a hallgatók közt helyet foglaló tanítónő is, aki elmondta, hogy a diákok ma már jó formán kézzel írni sem tudnak, kézügyességük is jóval szegényesebb, mint a korábbi generációké. Tehát ha azt szeretnénk, hogy gyermekünkből ne olyan felnőtt váljék, aki üres tekintettel bámul a mobiltelefonjába, mindent attól várva, korlátozzuk a gyermek online jelenlétét. Nem szükséges eltiltani, de fontos a határok meghúzása. Kisgyermekeknek viszont semmilyen mértékben sem ajánlott az okoseszközök használata. 

Bizonyára sok kismama van, aki úgy szoptatja babáját, hogy közben zenét hallgat, tévét néz vagy a telefonját nyomkodja. Ezzel azonban a pszichológus szerint nagyon nagy kárt okoz gyermekének, aki tévesen tanulja meg értelmezni édesanyjának arckifejezését. Miközben a szoptató édesanya mosolyog, de közben a telefonját babrálja, a babája azt fogja érzékelni, hogy anyjának erős pozitív érzései fűződnek ahhoz a készülékhez, ahhoz az élményhez, melyet a telefon jelent, ezt pedig természetesnek fogja venni, hiszen ezt látja. Így már egészen kicsi korban kialakul egyfajta kötődés a digitális eszközökhöz, a digitális világhoz, amely később is megmarad, s amelynek nyomán a fiatalok inkább írásban kommunikálnak egymással a személyes interakció helyett. Az írásos kommunikáció során azonban a kommunikációs eszköztárunknak csupán körülbelül húsz százalékát használjuk. Így érdemes belegondolni, hogy mennyire pontosan adható át ilyen kommunikációs hiánnyal egy üzenet pontosan úgy, ahogyan azt mi értettük. Hiszen nem tudjuk elküldeni sem az érzéseinket, sem a hanglejtésünket, a gesztusainkat, a mimikánkat. Tévedés pedig ne essék, a különböző hangulatjelek nem pótolják a valódi nonverbális kommunikációt.

A közönség soraiból többen is felhoztak személyes példát, minduntalan megerősítve a szakemberek által elmondottakat, akik nem győzték hangsúlyozni, hogy a legfontosabb, hogy nyitottak, befogadóak és kellően motiváltak legyünk egymás iránt, egymás megértésében, bármely generáció tagjai is vagyunk. Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy egyik generáció sem jobb a másiknál, csak más, és egymás megértésének szándékával túl tudunk jutni az esetleges nehézségeken.