Fejér évfordulós emlékei

Tizenhárom liter vér  

Önkéntes, térítés nélküli véradónapot tartottak Előszálláson 1964-ben ezen a napon. Mindez azért is különleges, mert a község történetében még ilyen nem szerepelt:

„A helyi Vöröskereszt szervezet, özvegy Molnár Miklósné vezetésével nagy akarással végezte az előzetes szervezői munkát. Hatvan személy jelentkezett előre, közülük majdnem mindenki – egy-két kivétellel meg is jelent a művelődési házban berendezett vérvételi helyen. Az előkészítésnek és a véradásnak kissé szűk kereteket szabott az a körülmény, hogy a községből nagyon sokan – főleg a számba jöhető fiatalok – dolgoznak Dunaújvárosban, akik nem tudtak erre az alkalomra otthon lenni. Még ilyen körülmények mellet is megbecsülésre méltó eredmény született: tizenhárom liter vért adtak az előszállásiak.”

Hazai fellegvár

Nemzetközi geodéziai konferencia volt Székesfehérváron fél évszázada azzal a céllal, hogy hatékonyabbá, a műszaki és tudományos haladáshoz szervesen kapcsolódóvá tegyék a földmérőképzést. Ahogy az a köszöntőkben is elhangzott, a földmérőképzés hazai fellegvára Fehérvár: 
„Nem véletlen, – mondotta Soós Gábor államtitkár – hogy Székesfehérváron rendezik ezt a tanácskozást, hiszen a székesfehérvári Földmérési Főiskola az egyetlen az országban, amely főiskolai szinten a földmérőképzés területén tevékenykedik.” 

A Hírlap beszámolója szerint, a többnapos tanácskozáson mintegy száz szakember, közöttük Ausztriából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Romániából, a Szovjetunióból és Törökországból érkezett vendég.

A nap előfizetője

Egy évtizeddel ezelőtt sikerrel futott a „Nap előfizetője” rovatunk. 2014. május 23-án Czeher Mihály olvasónkat mutattuk be, aki mióta az eszét tudja a Hírlapot olvassa. Akkor lapunknak nyilatkozva elmondta: 

„Már kora reggel az elejétől a végéig kiolvassa az újságot, nem hagy ki egy oldalt sem. Kedvencei a sportoldalak, azon belül is a labdarúgás. Meséli: gyerekkorában a fiúk gyakorta reggeltől estig rúgták a bőrt - majd nevetve hozzáteszi: persze, akkor még nem volt számítógép. Megtudom tőle azt is, hogy ő maga nem csak űzni szerette a sportot, de nézni is, amikor Sóstón lakott rendszeres látogatója volt a mérkőzéseknek, ma már inkább csak a televízióból kíséri figyelemmel a meccseket. Mihály másik nagy szerelme a féltve őrzött - háromszáz darabos -autó makett gyűjteménye, amelyet a mai napig próbál gyarapítani.”