Címeravatás az alapítás 270. évfordulója tiszteletére Enyingen

Enyingen, 1754. május 18-án, a település földesúri kastélyában gyűlt össze a magyar főrendi urak egy csoportja, hogy megalapítsanak egy igazi magyar rendet, amelynek az Ordo Hungariae (Magyar Rend) nevet adták. A rend azért kapott latin nevet, mivel az államalapítás óta a latin nyelv volt a Magyar Királyságban a törvényhozás, a felsőbb szintű közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közép- és felsőfokú oktatás, a tudomány nyelve.

– Kétszázhetven év, több mint egy negyed ezredév. Ha belegondolunk történelmi múltunkba, az elmúlt 270 év távlatában, sok minden eszünkbe juthat. Mária Terézia, napóleoni háborúk, reformkor, forradalom és szabadságharc, dualizmus kora, Trianon, Horthy-korszak, második világháború, kommunizmus, rendszerváltás. Hosszú és tartalmas felsorolás, tragédiával, sikerrel, kudarccal, elnyomással, szabadságvággyal teli időszak. Ezt az időt öleli fel az Ordo Hungariae lovagrend története, amely Enyingről indult el hosszú útjára – mondta ünnepi beszédében Viplak Tibor, Enying polgármestere.

Abban az időben egy igazi magyar rend hiátusnak számított Magyarországon, szükséges volt ilyen jellegű csoportosulás létrehozására a bécsi udvar elnémetesítési törekvéseivel és politikájával szemben, a magyar érdekek védelmében. Az évszázadok folyamán az Ordo Hungariae sokszor titkos társaságként működött, tevékenységét korlátozottan dokumentálták. A 20. század folyamán, külföldön kellet folytatni tevékenységét, de nem vesztette el sohasem folytonosságát, így őrizhette meg értékét és patináját. Az idők folyamán az eredeti célok is megváltoztak, ma nincsenek Magyarországon idegen megszálló hatalmak, akik ellen ilyen módon kellene küzdeni.

A szervezet ma így határozza meg önmagát (a lovagrend célja): „A magyar történelmi hagyományok ápolása és megőrzése, hagyományőrző és kulturális programok szervezése, a közrend, közbiztonság védelmének, valamint a bűnmegelőzés elősegítése, és a kábítószer-ellenes küzdelem, illetőleg az ezekben való aktív részvétel, továbbá szociális és karitatív tevékenység. …a fenntartható fejlődés biztosítása a környezetvédelmen keresztül.”

– Miért fontos nekünk, enyingieknek ez a mementó, ez az emlékezés? – firtatta végezetül a városvezető, és egyúttal meg is adta a választ a kérdésre. – A török dúlás után, alatt a település szinte elnéptelenedett, mindent újra kellett kezdeni. Kellettek elsősorban emberek, kellett templom, kellet főúri szálláshely. Ezen az egykori főúri szálláshelyen, itt mögöttünk, alapították a rendet. E látszólag szolid épület, amelyre az idő már rányomta a bélyegét, számos titkot rejt. Elképzeljük, ahogy az alapítók ide, Enyingre vonultak, hogy a magyar identitást védjék az idegen elnyomástól, földesúrként átérezték a kultúra jelentőségét, és tettek érte, hogy a hazájuk ne idegeneket kiszolgáló gyarmattá váljon, hanem független országgá, ahol magyarul gondolkodunk, beszélünk. Ebben van jelentősége ennek a címernek, hogy Enying részese lehetett a törekvésnek.