Versekkel, kölnivel és korbáccsal jártak a 300 éves Bakonycsernyén

Bár a helyi fonók valaha a fél Dunántúlt ellátták vékával, ám mégsem csak kosarak készültek a Bakony völgyében, hanem korbácsok is. A sibálást a Felvidékről érkező szlovákok hozták magukkal és még ma is vannak, akik tudják, hogyan kell készíteni és használni a húsvéti korbácsot.

Palocsai Jenő

Híres fonók voltak a csernyeiek, és nem csak a kosarakhoz értettek

Fotó: Művelődési ház

Ebben az évben ünnepli Bakonycsernye az újranépesedésének 300. évfordulóját. Azonban a településen legalább ekkora ünnep a húsvét, mellyel kapcsolatban saját népszokásuk is van.

Pácser Imre és Szkok István bakonycsernyei lakosok egy ünnep keretében lehetőséget nyújtottak a gyermekek számára a jellegzetes szlovák népszokás elsajátítására
Fotó: Művelődési ház

–Fontosnak tartottuk a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva egy manapság már szinte elfeledett ünnepi szokás felelevenítése. Hajdan a szlovák falvakban, így Bakonycsernyén is, húsvéthétfőn a legények nemcsak locsolni indultak a lányos házakhoz, hanem sibálni is. A maguk fonta sibát a fiúk nagy becsben tartották, különösen, ha szép színes szalagot is kötött rá a kiszemelt leányzó. A siba egy fűzfavesszőből font, hatvan-nyolcvan centiméter hosszú korbács, amivel a fiúk, férfiak a húsvéti locsolkodás alkalmával, mintegy ráadásként, jól elnáspángolták a lányokat, asszonyokat, persze illendő sibálóvers kíséretében–tudtuk meg Turjákné Szentesi Ilona helyi művelődésszervezőtől.

„Sibi ribi, macska ribi, keléses ne légy, bolhás ne légy, jó friss légy, fazekakba, tányérokba kárt ne tégy”–mondják locsoláskor a fiúk, akik mindig nagyon figyelnek arra, hogy lassan mondják ezt a szöveget, és persze, hogy minden szótagnál gondosan rásuhintsanak a sibával a leányra vagy asszonyra.