Elment a vasműsök doyenje

Elment a vasműsök doyenje, Kalmár Elemér. Akire ma is büszkék lehetünk, ezzel a címmel a múlt év karácsonyán készíthettem vele interjút. A vasműs nagy generáció doyenje a kilencvennegyedik évén is túl szívesen emlékezett vissza a gyár építésére. Elemér bácsi vegyészmérnökként azokhoz a szakemberekhez tartozott, akik tevékeny részesei voltak a Dunai Vasmű technológiai egységei létrehozásának, működtetésének, az anyagvizsgálati, minőségellenőrzési, minőségbiztosítási rendszer bevezetésének. Fiatalon elkötelezte magát a gyárnak, a városnak, példát adva a pályatársaknak és az utódoknak egyaránt. Szorgalmas, becsületes pálya, mindenért meg kellett dolgozni, talán ezzel lehet azt a korszakot jellemezni. Pályája megbecsüléseként tavaly augusztusban már a rubin diplomáját is átvehette a veszprémi Pannon Egyetemtől. 

Dunaújvárosban ismerte meg feleségét, Lídia nénit, akivel itt alapított családot. Hogy milyen hatással is volt az édesapa két gyermekük jövőjére, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy mindkettőjüket bevonzotta a vasmű.

Az, hogy min múlik az kiből lesz vegyészmérnök, nem csak az elhatározáson, hanem sokszor a véletlenen is múlik. Elemér bácsi egy Balaton környéki kis településen nőtt fel, ahol egy szuggesztív, igazi közösségteremtő pedagógusnak –, a földrajz tanárának, aki mindamellett kémia szakos mérnök-tanári diplomával is rendelkezett – köszönhetően indult el ezen a pályán. A véletlenek szerepe ezután is kísértett, hiszen budapesti, illetve a miskolci egyetemre készült, de végül a veszprémi egyetemen – az elektrokémiára szakosodva – szerzett vegyészmérnöki diplomát. A fiatal mérnök a Sztálin – a későbbi Dunai – Vasműbe került, amiben szintén szerepet játszott a véletlen. Elemér bácsi mintegy fejest ugrott az ismeretlenbe, és a II. világháború utáni egyik legnagyobb hazai beruházásnak a kellős közepén találta magát. Több, mint hét évtizede annak, hogy 1953. augusztus 2-án a vasmű munkavállalója lett, amely egyébként első és egyben egyetlen munkahelye is volt. Pályafutása alatt az integrált acélgyártási technológia részeként – mai szóhasználattal élve – az anyagvizsgálat divízió az acélgyártási folyamat elválaszthatatlan részévé vált. Az acélgyártási technológiaváltás – az SM-ről a konverteres technológiára való átállás – idején fontos lépés volt 1982-ben a konverter labor beruházás is, ami a kor elérhető legjobb technológiáját jelentette. Nem volt akkor ennél fejlettebb anyagvizsgálati technológia világviszonylatban. Elemér bácsi ennek a szakterületnek megkerülhetetlen szakemberévé, egyik vezetőjévé vált. Munkája mellett a vállalati továbbképzéseken nagyon sok kohászati tárgyat is oktatott. Éppen ezért kollégái úgy gondolták, hogy vegyész létére megérdemli a „Tiszteletbeli kohász” kitüntető címet. Elemér bácsi több, mint négy évtizedig foglalkozott anyagvizsgálattal, különböző beosztásokban. A Dunaferr Qualitest Kft. környezetvédelmi divíziója vezetőjeként, negyvenkét éves munkaviszony után vonult nyugdíjba. Elmondása szerint nem akart maradni, várt rá a másik élet, a nyugdíjasoké, az öt unoka, a kert, a zene, a hegedű. 

Az utóbbi időben már megfáradt, így egyre kevesebb alkalma lehetett rá. Elment a nagy generáció egyik tagja, nagy idők részese, tanúja. Nyugodjék békében! Szerető családja, barátai, tisztelői április 8-án kísérik utolsó útjára a Dunaújvárosi Temetőben.

Szerző: Várkonyi Zsolt (duol.hu)