Vallási közösség tagjai maradnak a hívők Kincsesbányán

Az köztudott a megyében, hogy ez a bakonyi település a bauxitbányászatnak köszönheti létét, ám azt már kevesebben tudják, hogy azon kevés települések egyike ez, aminek nincs temploma. Van viszont egy imaterem, ami régóta azt a célt szolgálja, hogy a helyben élő hívők saját településükön tudjanak imádkozni, áldozni, gyónni. Ez az imaterem most végleg bezárja kapuit, ennek kapcsán  megkérdeztük a terület plébánosát, Mórocz Tamást, hogy miért nem lett soha temploma ennek a településnek, illetve, hogy miért zárt be az imaház, és hogy, mi lesz az épület sorsa?

A kihasználatlanság miatt zárt be

– Ha jól tudom egy egész újkori település Kincsesbánya, alapítása idején, vagyis 1966-ban szóba se jöhetett egy egyházi intézmény létrehozása. A jelenlegi imaház is, egy, már nem használt ingatlanból alakult ki és azóta imateremként funkcionált. Az ingatlan tulajdonosa a Székesfehérvári Egyházmegye, mi, mint az  Iszkaszentgyörgyi Szentháromság Plébánia, használói voltunk jelen ebben az ingatlanban. Nem tudok hivatalosan arról nyilatkozni, hogy mi lesz az ingatlan további sorsa, erről az egyházmegye rendelkezik a továbbiakban. Mi hálásak vagyunk az egyházmegyének, hogy lehetőségként rendelkezésünkre bocsátotta az ingatlant, amelyben hosszú ideig tanítás folyt, majd gyerekek táboroztatására is használták, egy idő után raktárként funkcionált, illetve az egyik tantermet alakították ki a helyiek imateremként–mondta Mórocz Tamás plébános, helyettes esperes, akit nem csak a kincsesbányai helyzettel kapcsolatban kerestünk, hanem úgy általában kérdeztük, hogy mitől függ, hogy egy településen sok hívő van-e vagy sem? Mi a tapasztalata a rábízott közel másfél tucat településsel kapcsolatban?

– Nekem, 16 település plébánosaként látnom kell, hogy bizonyos települések hitélete hogyan változott az előző években. Ott, ahol a lakosság a régi vallásosság hagyományaként, a hitgyakorlás fontosságát át tudta adni generációkon keresztül, ott örvendetesen látszik, hogy a templomi hívő közösség nem fogyatkozik. Van olyan településünk, ahol kifejezett növekedést tapasztalunk és a sok gyermek születésével a közösség megfiatalodott. Látni azonban, hogy azokban a közösségekben, ahol nem volt a vallásgyakorlásnak nagy múltja, és Kincsesbánya esetében is ezt látjuk, ott nincs is meg a megfelelő helyszín a vallásgyakorlás liturgikus alkalmaira. Meg kell hoznunk olyan nehéz döntéseket, hogy a megfogyatkozott híveknek más módon kell megoldanunk a templomba járásukat. Kincsesbánya esetében pár hívő járt már csak, az egyébként nem megfelelő körülményeket biztosító egykori napközis iskolában kialakított imaterembe a szombati napokon. Úgy láttuk, nem vagyunk képesek fenntartani továbbiakban ezt az imateremet, amit egyébként a helyiek is többször jeleztek. Mi most azon vagyunk, hogy megszervezzük az ottani katolikus híveknek, hogy át tudjanak jutni a környező települések szentmiséire. Örömmel látjuk azt is, hogy a kincsesbányai iskolába járó hittanos gyerekek családjaikkal sokszor akár a bodajki családos szentmisére, vagy más közös alkalmakra is eljönnek. Olyan racionális döntést kellett meghoznunk Kincsesbánya esetében, amelyben nem kivonultunk a település életéből, hanem megpróbáltuk a település vallási életét más módon, a környező települések közösségeibe megszervezni – felelte kérdésünkre a címzetes apát.

A temető ügyét sem könnyű megoldani

Nemcsak a templom hiányzik a községből, a temető is egy sarkalatos pont a település kapcsán. Volt egy régi, a Rák-hegyen, ami most van is meg nincs is. Erről is kérdeztük Mórocz Tamás plébánost, hogy van-e elmozdulás az ügyben?

– A rákhegyi temető tekintetében hivatalosan is megkerestük a Kincsesbányai Önkormányzatot, hogy bármikor ingyen és bérmentve átadjuk kezelésükbe az egyébként ma már temetőnek nem mondható sírkertet. Jelenleg ez egy lezárt temető, ha ezt bárki temetőként kívánja üzemeltetni, ahhoz nagyon sok engedélyt kell beszereznie, illetve megfelelő feltételeket kell biztosítania. Én azt gondolom, itt van a nehézség, mert egy 1950-es évek óta nem használt temető újranyitása, jelenleg nagyon-nagyon komoly költségekkel jár, ám ahogy mondtam, mi most is bármikor készek vagyunk átadni a temetőt a kincsesbányai önkormányzatnak térítésmentesen – ismételte Mórocz Tamás, akinek feltettük azt a kérdést, hogy kis települések esetében, akár Kincses, akár a többi, helyi szinten mitől függ, hogy egy temető egyházi vagy önkormányzati?

– A kettőezres években a felszámolás alatt lévő bauxitbánya valamiért a fehérvárcsurgói egyházközségnek adományozta ezt a temetőt. Gondolom jó kezekbe szerették volna tudni, az akkor egyébként már temetőként nem üzemelő sírkertet. Én ezt az állapotot örököltem meg, és azóta minden tárgyalásban ugyanazt az álláspontot képviselem, ami a tulajdonos Fehérvárcsurgói Alexandriai Szent Katalin Plébánia képviselőtestületének az álláspontja, miszerint szeretettel átadjuk a tulajdont a Kincsesbányai Önkormányzatnak. Úgy látom, hogy itt találkozik egy sokak által kezdeményezett, érthető kérés, miszerint szeretne a helyi, kincsesbányai közösség saját temetőt, egy olyan helyzettel, amelyet jelenleg az önkormányzat nagyon nagy anyagi ráfordítással lenne csak képes megteremteni. Ezt a helyi közösségnek kell eldönteni, hogy jelen esetben képes-e, egy temető létrehozatalára és fenntartására – mondta el kérdésünkre Mórocz Tamás címzetes apát.