Vége a farsangnak, kezdődik a nagyböjt

A vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszak a farsang, ami régen is a mulatságok, lakodalmak ideje volt. A mai nappal azonban belépünk a nagyböjtbe.

Feol.hu

Fotó: Dodó Ferenc

E mozgóünnep a húsvét előtti hetedik hét szerdája, legkorábbi lehetséges időpontja február 4., a legkésőbbi március 10. Az egyház ilyenkor az élet mulandóságára emlékezteti és bűnbánatra szólítja a híveket. A hamvazószerda megnevezés az őskeresztényektől származik, akik vezeklésük jeléül ezen a napon hamut szórtak a fejükre. Az ókeresztények hagyományai szerint ekkor a bűnösöket a pap szórta le hamuval, kiutasítva így őket a templomból egészen nagycsütörtökig.

Memento homo

A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet. Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokára rajzoltak hamuból keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezz ember, hogy porból lettél és porrá leszel.” (Memento homo, quia pulvis es, in pulverem revertis)

A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. A mai nap csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni.

40 napig böjtölt

A nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak megemlékezés Jézus negyvennapos böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról; Jézus nyilvános tevékenysége előtt 40 napig böjtölt a pusztában. Mivel az egyház a vasárnapot, az Úr napját nem tekinti böjti napnak, ezért – a nyugati egyházban – az első vasárnap előtti szerdán kezdődik a húsvétra készülés időszaka, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila.

"A katolikus lakosság számára nagyszombat a tűz és keresztvízszentelés, az ismét felhangzó harangszó, továbbá a feltámadási körmenet élményét jelentette. Bodajkon Németh Béla (sz. 1920.) ekképp látta az eseményeket: „Nagyszombat napján kora reggel volt a tűzszentelés. A templomudvaron egy szögletben tüzet raktak. A hívők, de legtöbbször a gyerekek 4-5 darab tűzifát hoztak magukkal hazulról, azt a tűzre tették. A pap a tüzet megszentelte és megáldotta. Ezután mindazok, kiknek fadarabjai félig leégtek, megszenesedtek, a tűzből a drótnál fogva kivették és hazavitték. Ezt eltették és vihar alkalmával egy darab megszenesedett fát a tűzre tettek, hogy az Úr haragja térítse el a vihart a fejük fölül, miközben imádkoztak." (1988. 65-66.) A tűz hamuját az egyház eltette a következő évre, s a pap hamvazószerdán azzal hamvazott." - olvashatjuk Gelencsér József- Lukács László Szép napunk támadt, A népszokások Fejér megyében című könyvében.

Torkos csütörtök és halott bőgők

Ugyancsak ebben a könyvben olvashatjuk azt is, hogy a palotavárosiak is részt vettek a székesegyházbeli szertartáson. „Reggel kilenckor volt az ünnepi istentisztelet, utána hamuszentelés, s a hívek meghamvazása. Az ájtatos hívek nagyszámban tolongtak az oltárok előtt, hogy hamvazásban részesüljenek." (SZ 1898. II. 24.) A hamvaszkodás szokása (a pap hamuval keresztet ír a homlokra) ma is él. A böjtöt hamvazószerda után egy napra felfüggesztették, és torkoscsütörtökön elfogyasztották a maradék zsíros ételt, a farsangi finomabb eledeleket, hogy semmi ne vesszen kárba.

További érdekesség, hogy a farsangi időszakot eleink bőgőtemetéssel fejezték be. Húshagyókedden éjjel 11 órakor harangoztak, a bálnak éjfélkor vége lett. A zenészek ekkor felravatalozták a nagybőgőt, tréfás gyászbeszédet mondtak felette és „eltemették,” mert nagyböjtben már tilos volt muzsikálni. Így a bőgő 40 napig halott volt, legközelebb húsvétkor támadhatott fel újra.