A nagyböjtbe értünk

Húshagyó kedden, azaz tegnap véget ért a farsangi időszak, és bár az időjárás még javában téli arcát mutatja, jelképesen ezen a napon temetjük el a hideg évszakot. Mint a legtöbb jeles naphoz, ehhez is számtalan hie­delem és szokás kapcsolódik évtizedek óta. A régi babonák alapján sajnos ez az év sem ígérkezik bőséges esztendőnek, hiszen úgy tartották, a húshagyó keddi napsugarak a jólétet vetítik elő. Ugyanakkor nem a babonák, hanem leginkább egyházi szerepe határozza meg ezt a napot. Húshagyó kedd a húsvét előtti 40 napos böjt első napja. Ez az időszak az önmegtartóztatásról, az élvezetek megvonásáról szól, de ma már a legtöbben csak a húsfogyasztás elhagyásával kötik össze.

A húshagyó keddet követő napot – így a mait is – hamvazó szerdának nevezzük. Ez a megnevezés az őskeresztényektől származik, akik vezeklésük jeléül ezen a napon hamut szórtak a fejükre. Az ókeresztények hagyományai szerint ekkor a bűnösöket a pap szórta le hamuval, kiutasítva így őket a templomból egészen nagycsütörtökig.

A farsangi maradékokat viszont nem dobhatjuk ki a szemétbe, emiatt alakult ki a torkos csütörtök. Erre az egy napra felfüggesztik a böjtöt, a megmaradt étel pedig nem vész kárba.