Elismert évtizedek

2024.02.16. 11:30

Az elismerés, melyhez meg kell öregedni kicsit - Szepes András építőmérnök az Aranygyűrű kapcsán

„Egy életműdíjhoz az embernek meg kell öregedni kicsit” – vallja Szepes András építőmérnök, aki megkapta az Év Mérnöke Jubileumi Aranygyűrűt. Az elismert évtizedek hosszú sora óta öregbíti Székesfehérvár hírnevét munkásságával.

S. Töttő Rita

Fotó: Szepes András József

Arról, hogy hogyan, miért döntött úgy Szálasi, hogy megszünteti a kamarákat – a feol podcastban mesél Szepes András fehérvári építőmérnök, aki ugyanitt mondja el azt is, milyen dicséretnek örült legjobban a Fejér vármegyei kamara működése kapcsán. Életéről, elismeréseiről pedig a feol.hu-nak így mesélt:

- Gyakorlatilag gyerekként kezdtem a pályafutásomat. Eredendően budapesti vagyok, ott nőttem fel, végeztem iskoláimat. Olyan szerencsém volt, hogy édesapám egy épülettervező cégnél dolgozott tervezőként, ahol a geodéziai csoporthoz kerültem figuránsnak (a figuráns „a jelző mérce tartására alkalmazott személy” – a szerk.). Egy hónap alatt szinte bejártuk az országot, főként katonai intézmények számára készítettek terveket. Ez az egy hónap olyan nyomokat hagyott bennem, hogy onnan már tudtam: ezzel szeretnék majd foglalkozni egész életemben. Így aztán a nyolcadik osztály végén természetszerűleg technikumba jelentkeztem – mesél a kezdetekről a szakember, aki a Kvassay Jenő Híd-Vízműépítő Technikumra, mint meghatározó szakmai-szellemi műhelyre emlékezik. –Ebben az iskolában olyan tanári gárda foglalkozott velünk, akik a saját szakterületüket hitték, tudták és így tanították nekünk. Közben utólag, azt kell, mondjam, hogy a mérnöki szemléletre készítettek fel minket. Minta volt előttem ez a tanári példa, amelyet később saját magam is alkalmazhattam tanításkor.

A Budapesti Műszaki Egyetem földmérő szakán folytatta tanulmányait, ahol – mint fogalmaz – szintén szerencséje volt azzal, hogy olyan tanári gárda irányította az egyetem életét, amely meghatározó volt a hallgatók számára is.

- A tanárokkal valódi munkakapcsolatba kerültünk, amikor az egyetem keretében tanáraink ipari munkákat vállaltak, melyek során minden tanártól más-más fogást tudtunk ellesni. Egy idő után önálló munkákat is kaptunk, amelynek nagy haszna volt a későbbi életünk során.

Az egyetem befejezése után viszonylag gyorsan elhelyezkedett:

- Első munkám során sok helyen megfordultam az országban, ám ezt az életmódot sokáig nem tarthattam kisgyerekes szülőként. Így váltottam: a százhalombattai olajfinomító geodéziai részlegére kerültem. Közben megkeresett a mai Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának geodéziai tanszéke, s felkértek, hogy tanítsak. Éltem a lehetőséggel, így jöttünk 1974-ben Székesfehérvárra, ahol kialakult az életünk is. Ma már fehérvárinak vallom magamat, semmi pénzért nem költöznék vissza.

Szepes Andrást a Fejér Vármegyei Mérnöki Kamara élére immáron hetedik alkalommal választották meg, mely idő alatt egy stabil, jól működő szervezetet épített fel. A kamarai élet másodvirágzásának is mondható a mostani, hiszen a szervezet múltja, kisebb-nagyobb kihagyásokkal a kiegyezés időszakáig nyúlik vissza.

- A rendszerváltás időszakában néhány pesti mérnök elhatározta, hogy feléleszti a régen volt mérnöki kamara szervezetét – amely egyébként a kiegyezés időszakától a II. világháborúig élte első virágkorát.  Először még egyesületi formában indulhatott el, később, a törvénymódosítások és új törvények bevezetése után, 1996-tól lehetett újból kamarája a mérnöki szakmának – vázolja a kamarai történelmet az elnök. Akit immáron hetedszer választottak újra elnöknek Fejérben, ám – vallja be - mostanra már nagyon várja, ki lesz a következő, fiatal mérnök, aki átveszi ezt a feladatot.

Szepes András életpályáját számos elismerés övezte: 2005-ben Bory Jenő Mérnökdíjat kapott, 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamara neki ítélte az akkori legmagasabb kitüntetését, a Zielinski Szilárd-díjat. 2015-ben a szakmai tagozat a Hazay István díjat adományozta, majd 2019-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismerésben részesült, most pedig, 2024-ben több évtizedes mérnöki és kamarai munkája elismeréséért átvehette a szakma legrangosabb elismerését, az Év Mérnöke Jubileumi AranygyűrűtAmely egyfajta életműdíj a mérnökök számára. Az elismerésről így szólt:

- Egy életműdíjhoz az embernek meg kell öregedni kicsit – mesél kettős érzéseiről, de közben pedig, teszi hozzá, jó tudni, hogy megbecsülik az eddigi erőfeszítéseit: - Olyan életutat kell végig járni, amely alkalmassá teszi erre az embert – mondja. Majd pedig tisztességgel és szerényen hangsúlyozza: - Noha személy szerint nekem ítélték ezt a díjat, de ahhoz, hogy ilyen díjhoz jussak, szükség volt a kamara mindig támogató csapatára is!

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában