Szijjártó Péter: A brüsszeli vitákban a népakarat, az emberek akarata a legerősebb érv

Az elmúlt években Fejér vármegyében is számos beruházás fejlesztését segítette a magyar Kormány, ezúttal is egy alapkőletétel apropóján érkezett Székesfehérvárra Miniszter úr, ugyanakkor Fejérben gyakorlatilag elfogyott a munkaerő: a jövőre nézve mi lehet ilyen szempontból a megoldás?

– A politikában két típusú kihívás van: jó és rossz kihívás. 2010-ben rossz kihívással szembesültünk, amikor az országban 13 százalékos volt a munkanélküliség, és a kérdés akkor az volt, hogy az emberek hogyan tudnak megélni. Ma egy jobb kihívással szembesülünk, ugyanis Magyarországon gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság, mindenki, aki akar, az tud is dolgozni. Ehhez hozzájárult a szakképzés, a felsőoktatási képzés hatékonyabbá tétele is. Magyarországon az elmúlt időszakban nagyon sokat tettünk azért, hogy többen tudjanak egyből munkát vállalni a középfokú duális szakképzés után. Az egyetemek strukturális átalakítása során olyan képzéseket hoztunk létre, amelyek megfelelnek a gazdaság követelményeinek, ezáltal ki tudják elégíteni a magyarországi munkaerőigényeket is. Ennek ellenére természetesen szóba jöhet az is, hogy valamilyen munkahelyre minden igyekezet ellenére sem talál magyar munkavállalókat egy vállalat, ilyenkor szigorú körülmények között, jogilag rendezett módon, átmeneti időszakra külföldi munkavállalót alkalmazhat, akik hozzá tudnak járulni a magyar gazdaság teljesítményének növeléséhez, és ezáltal meg tudják védeni a magyar emberek munkahelyeit.

Megyénkből kitekintve evezzünk nemzetközi vizekre, ahol számos sorsdöntő kérdés van napirenden. Az egyik ilyen a migráció. Ma már elmondható, hogy egyre több olyan nyugati ország van, amelynek lakói és talán a kormányai is kezdik belátni, hogy az uniós bevándorláspolitika megbukott. De tud-e Magyarország érdemben küzdeni az ellen, hogy az illegális migránsokat egyfajta kvóta alapján osszák el?

– A tapasztalatok eddig világosak! Hatalmas nyomás volt rajtunk, hogy fogadjuk el az illegális migránsokat letelepítő kvótákat az Európai Unióban. Mi, közép-európaiak viszont összefogtunk ez ellen, és mind a mai napig sikeresen meggátoltuk Brüsszelt abban, hogy döntést hozzon ilyen kvótákról. Mi, itt az Európai Unió külső határát védjük, tehát mi szabjuk meg, hogy ki jöhet be és ki nem, és ezt a jogunkat, amely a szuverenitásunkhoz tartozik, nem vagyunk hajlandóak feladni. Mi nem fogjuk elfogadni, hogy akármilyen külső szereplő – legyen az Brüsszel, Berlin vagy Washington – mondja meg nekünk, hogy kivel éljünk együtt, vagy éppen kivel ne. A kerítés állva marad, a határvadászok és a rendőrség emberei továbbra is ellátják határvédelmi feladataikat és minden határsértést bűncselekményként kezelünk, amelynek értelmében mindenkit vissza fogunk vinni a határ túloldalára.

A migráció, amit kiemelt, a szuverenitásunk védelméről szóló nemzeti konzultáció egyik sarkalatos pontja, a magyar társadalom biztonságát befolyásoló kérdéskörhöz tartozik. Ezért is fontos, hogy az emberek erről is elmondják a véleményüket!

– A következő hónapokban nagyon komoly viták lesznek az Európai Unióban, és számíthatunk is erős nyomásgyakorlásra, mert fel fog merülni Ukrajna EU-tagságának kérdése, ahol hatalmas geopolitikai nyomulás lesz annak érdekében, hogy Magyarország ne a szuverén döntését hozza meg. Emellett terítékre kerül az illegális bevándorlókról szóló kvóta kérdése is vagy a gyermekvédelmi törvényünknek az ügye, tehát sok olyan dolog, amelyben a nemzeti érdek képviselete miatt komoly támadásnak leszünk kitéve. Azt akarják majd elérni, hogy mi ne a nemzeti érdeket képviseljük, hanem hódoljunk be a brüsszeli, washingtoni, berlini és ki tudja még milyen akaratoknak. Az ilyen vitákban muníció és erőforrás kell, a legerősebb érv pedig a népakarat, az emberek akarata. Ezért fontos számunkra, hogy úgy tudjunk belevágni ezekbe a brüsszeli vitákba, hogy legyen mögöttünk a népakaratnak egy világos kifejeződése. Tehát minél többen válaszolnak, minél többen küldik vissza a nemzeti konzultációs íveket, annál eredményesebben fogjuk tudni képviselni a nemzeti érdekeket, és annál eredményesebben tudjuk visszautasítani a ránk irányuló nyomásgyakorlást, akár a migrációs kvóta, akár Ukrajna ügyében.

Említette az ukrán EU-tagság kérdését, amely a heti EU-csúcs egyik legfőbb kérdés lesz. Mi az a minimum, amit a magyar kormány elvár Ukrajnától annak érdekében, hogy erről a kérdésről egyáltalán érdemi tárgyalások kezdődhessenek? Szó lehet-e egyáltalán valaha arról, hogy Ukrajna uniós tagország legyen?

– Ukrajna és az Európai Unió közötti távolság gazdasági és jogi fejlettség szempontjából is még túl nagy ahhoz, hogy egyáltalán csatlakozásról lehessen beszélni. Ukrajna csatlakozása esetére senki sem tisztázta hogyan fog majd kinézni az Európai Unió költségvetése, hogyan fognak kinézni a kohéziós vagy mezőgazdasági támogatások, vagy hogyan fog átalakulni az Európai Unió finanszírozási rendszere. Mindemellett, hogyan kellene viszonyulnunk ahhoz, hogy elmaradnak a választások Ukrajnában? Azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon messze vagyunk még attól, hogy egy alapos és hiteles értékelést tudjunk adni az ukrajnai médiaszabadság, igazságszolgáltatási szabadság működéséről. A mi speciális magyar szempontunk ezen felül az, hogy 2015 óta, - tehát immáron 8 éve -, Ukrajnában durván megsértik a magyar nemzeti közösség jogait és ezen jogsértések ellen mi már számtalanszor felléptünk és világossá tettük, hogy vissza kell adni azokat a magyar nemzeti közösséghez tartozó jogokat, amelyekkel már 2015 előtt rendelkeztek. Mindaddig, amíg erre nem kerül sor, addig mi semmilyen nemzetközi ambícióját nem fogjuk tudni támogatni Ukrajnának. Ehhez képest az ukránok jól láthatóan nem hajlandóak még csak kis lépéseket sem tenni az ügy érdekében, ami pedig azt a kérdést veti fel, hogy valójában hiteles-e az ő szándékuk arra nézve, hogy ők csatlakozni szeretnének az Európai Unióhoz.

Végül térjünk rá a Gázai övezetre Miniszter úr! Lapunk az elmúlt hetekben egy arab sejkkel és egy rabbival is beszélgetett arról, mi lehet a kiút Gázával kapcsolatban, ám egyikük sem tudott valós megoldást mondani. Mi az, amit a magyar külügy ebben az évezredes konfliktusban megoldásként el tud képzelni, milyen egyezséget támogatna?

– Mindig fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy hogyan indult a jelenlegi konfliktus: október elején egy ország arra ébredt, hogy több ezer rakétát lőttek ki a területére. Ez a terrorizmusnak egy formája, amely ellen fel kell lépni, és amely kapcsán meg kell akadályozni, hogy az bárhol a világon újra megtörténhessen, hiszen a terrorellenes fellépés sikeressége nem csak Izrael érdeke, hanem globális érdek is. Ezen felül az is egy globális érdek, hogy a terrorellenes fellépés ne alakuljon át országok közötti háborúvá, mert annak a kimenetele megjósolhatatlan lenne a Közel-Keleten. A legfontosabb tehát az, hogy megelőzzük az eszkalációt, elismerjük Izrael jogát az önvédelemhez és megpróbáljunk valahogy visszatérni az Ábrahám-megállapodásoknak az útjára, amely még Donald Trump elnöksége alatt indult meg. Fontos lenne, hogy az arab országok és Izrael normalizálják a kapcsolataikat annak érdekében, hogy a polgáraik mindennapi életében pozitív változásokat hozzanak. Ha ezt sikerülne megvalósítani, akkor arra is lenne remény, hogy az emberek békében élhessenek az elkövetkezendő időszakban a Közel-Keleten.