Mindenszentek estéje: temetői pillanatképek

Villámokkal, dörgéssel teli tisztító özönvíz után, napsütötte, kristálytiszta idővel köszöntött ránk a november. Mindenszentek napja és halottak napja között, azt mondja a katolikus egyház, az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. A gyertya lángja az őrtűz, amely utat mutat s megtartja a lelkeket saját világukban.

S. Töttő Rita

A Béla úti temető Székesfehérváron: Mindenszentek és halottak napján sokan látogatják meg szeretteiket

Fotó: S Totto Rita

Ahogy leszáll az est, s kékes fényben ragyog az égbolt, a temetőkre apró csillagfüggöny száll, sárga fényű lángdíszei remegnek a szélben, nyaldossák a színes üvegek oldalát. Meghitt, valóban túlvilági találkozókra indulnak ilyenkor az élők. Akik nemrég még szóltak hozzánk, akik még most is visszanéznek ránk nem is olyan régvolt képeken, most hallgatnak. Ahogy fellobbannak a lángok a sírok felett, reménykedünk: nem csak hallgatnak, de meghallgatnak. Zubognak a gondolatok, válasz nélkül szállnak tova a mesék, történetek, kérdések, bocsánatkérések, remények. Majd tegnapi pocsolyák vizében taposva csendben megy mindenki tovább. Ahogy az élet halad, pörögnek az évek, évtizedek, úgy lesz egyre több megálló a temetőben. Úgy lesz egyre több temetőnél megálló az itt maradottak életében.

Úgy tartja a hiedelem, hogy Mindenszentek és a halottak napja közötti éjszakán a templomokban a holtak miséznek. S talán, értünk, élőkért is elmondanak egy-egy imát.