Ünnepi megemlékezés Sárszentmihályon

Az emlékezők a Hősök szobránál koszorúztak, majd átvonultak a polgármesteri hivatal udvarába, ahol Krutzler Gergő, látássérült tangóharmonika-művész az ünnephez kapcsolódó muzsikával szolgált: Avanti ragazzi di Buda, Hazám, hazám, valamint az 56 csepp vér szabadságdala.

– A megemlékezés nem véletlenül szükséges. Azért, hogy tisztán lásson mindenki, mit is jelentett 1956! Hogy az ifjú generációk se feledjék el, és ne keverjék össze más történelmi eseményekkel ezt a nagyvilágnak is példát adó forradalmat! Mert ez a nap mélyen fontos mindannyiunk számára. Emlékeztet bennünket azokra a hősökre, akik bátran kiálltak a szabadságért, az igazságért és a méltóságért. Azokra az emberekre emlékezünk, akik a kis falvakból és a nagy városokból is kivonultak az utcákra, hogy hangjukat hallatva változást teremtsenek – mondta egyebek között ünnepi beszédében Óber Andrea polgármester.

– Fontos az emlékezés nekünk, magyaroknak, mert október 23-a immár történelmünk és identitásunk része. Az 1956-os forradalom arra emlékeztet bennünket, hogy soha ne adjuk fel a harcot azokért az értékekért, amelyek alapvetők a számunkra, és amelyeket szentnek tartunk. Az emlékezés arra int, hogy mindig legyünk képesek készen állni a szabadság és az emberi jogok védelmére, bármilyen kihívás is áll előttünk – emelte ki a szónok.

A polgármester asszony idézettel folytatta beszédét: – Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófus a magyar forradalom leverése után hangsúlyozta: „A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Hiszen a legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.”

– Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, és hogy mindannyian magunkban hordozzuk az 1956-os forradalom örökségét! – tette hozzá Óber Andrea.

Az ünnepi megemlékezés a Zichy Jenő Általános Iskola Naplójegyzetek című műsorával fejeződött be. Az összeállítást az 1956-ban 12 éves Csics Gyula naplója, korabeli újságcikkek és kordokumentumok alapján Bozai Éva tanárnő szerkesztette és rendezte, szereplői az iskola 5–6. osztályos diákjai voltak.