2023.10.20. 20:00
Jó úton jár a világhírnév felé a 14 éves abai fiatal, Szabó-Takács Zétény
Magázódunk, ahogyan azt kezdetben Krausz Ferenccel, a móri születésű Nobel-díjas fizikussal is tette. A levélváltás is stimmel, s aztán a tegeződésre váltás ugyancsak. Kérdezem, ő pedig lelkesen válaszol, miután lassan egy hete kicsit felfordult az élete. Ez is adja a megkeresés alapját, a fő témát.
Szabó-Takács Zétény a sok biztatásnak, támogatásnak és egy levélnek köszönheti, hogy nevét országszerte és már a határon túl is többen megismerték
Forrás: Családi album
Szabó-Takács Zétény egy 14 éves, a szüleivel Abán élő, de jelenleg a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium egyik hat évfolyamos osztályában tanuló fiatal. Nevére először október 17-én, kedden délelőtt lettünk figyelmesek, akkor, amikor az előző esti, a Pesti Vigadóban tartott díszvacsoráról szóló híreket olvastuk. Ezen az esten a két magyar Nobel-díjast, Karikó Katalint és a megyei érdekeltségű Krausz Ferencet látta vendégül Novák Katalin köztársasági elnök. Zétény a móri fizikus kérésére érkezett a színpadra, majd őt a friss díjazott mint a jövő egyik nagy tehetségét méltatta.
Hogyan jutottunk el idáig?
– A kémiatanárom – aki tudja, mennyire rajongok a fizikáért is – megkért, hogy készítsek egy prezentációt a Nobel-díjas fizikus kutatási áttöréséről, ha lehet, érthető formában. Egyrészt szerettem volna még több információt elmondani, másrészt pedig célom volt az is, hogy megszerettessem a velem egykorúakkal ezt a tantárgyat, ezért fogalmaztam meg Krausz Ferencnek egy levelet. Ebben leírtam neki azt is, mennyire szeretem a fizikát, és hogy milyen sokan mondják azt: ebből nem tudok majd megélni vagy később egy családot eltartani. Természetesen gratuláltam is neki nemcsak a Nobel-díjhoz, de az eddigi sikereihez is. Azt is megírtam neki, hogy bárhová elmennék, hogy kezet foghassak vele – kezdte a beszámolót Zétény.
A válaszra azonban egy kicsit várni kellett. – Már meg is ijedtem, hogy talán nem ért célba az e-mailem – fogalmazta meg aggodalmát a fiú, melyet egy október 15-én, vasárnap este érkezett üzenet oszlatott el. A Zétény szerint kifejezetten kedves hangnemben íródott levélben Krausz Ferenc a köszönetnyilvánítás mellett tegező viszonyt ajánlott fel neki, illetve megírta, hogy szívesen megnézi a prezentációját, s javít is benne, ha szükséges. A végén úgy köszönt el tőle: "Ölellek, Feri". – Nagyon kedves és szerény ember, pedig van mire büszkének lennie – hangsúlyozta a fiatal. Majd hozzátette: – Nem írt a vacsoráról vagy a személyes találkozóról semmit, viszont egy órával később kaptam egy levelet – már éjszaka – az államfői protokolltól, amelyben azt írták: ő kérte, hogy hívjanak meg engem is a díszvacsorára, amit a köztársasági elnök és férje adnak a Pesti Vigadóban.
A díszvacsora és annak utóélete
Zétényt a szülei vitték el a fővárosi helyszínre, meg is várták ott, azonban csak az épület aulájáig "merészkedtek be". Nem is sejtették, mi történik a fiukkal néhány méterrel beljebb, a színpadon. – Miután odamentem a szüleimhez, néhány professzor is hozzánk lépett s a gratulációját fejezte ki nekem és a szüleimnek, akik el sem tudták képzelni, mi történhetett a vacsorán. Volt olyan is, aki elmenőben megtapsolt; a volt köztársasági elnök, Áder János pedig kezet fogott velem. Nagyon furcsa érzés volt – emlékezett vissza Zétény, aki lapunknak elmondta: akkor, valamint már a vacsora alatt is kapott névjegykártyákat az ünnepség résztvevőitől. Többen ezzel jelezték neki: örülnének, ha az ő egyetemüket választaná a gimnázium után. Emellett Krausz Ferenc munkahelyéről egy hölgy kérte meg arra, hogy ha végzett a tanulmányaival, keresse meg őt.
A fiatal tehetség élete tehát egy pillanat alatt a feje tetejére állt, éppen ezért adódott a kérdés: mit gondol ő maga, illetve a kortársai a hirtelen jött médiavisszhangról?
– Azt gondoltam, nem fogják megemlíteni az estnek ezt a részét, viszont ennek pont az ellenkezője történt.
Az osztálytársaim a hír hallatára sorban gratuláltak nekem és ez nagyon jólesett. Szerintem nekem vannak a legjobb osztálytársaim! A szüleim és a nagyszüleim, illetve a legjobb barátom is őszintén örült nekem. Azért akadt persze olyan is, aki szerint csak reklámfogás az egész, de még ha így is van, úgy érzem: az én álmom valóra vált és szerintem ez hatással lesz a jövőmre is!
Sokat tanul, nem használ okostelefont
Zétény sokat tett azért, hogy jó eredményeket érjen el. Édesanyja, Mónika szerint fia nagyon sokat tanul, rendkívül szorgalmas és lelkes, és egyáltalán nem bezárkózott, sok minden érdekli. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a fiú például nem használ okostelefont, helyette a "hagyományos", nyomógombos készülék segíti a mindennapokban.
– Mindenfajta technikai innovációt követek, és a legeslegújabb, már megfizethetetlen kategóriába eső vívmányokról is van véleményem, de szerintem nagyon hasznos visszatekinteni arra, amit régen értünk el – szögezte le erre reflektálva Zétény. – Az osztályomban például már csak nekem nincsen okostelefonom. Ez mondjuk nem nagyon izgatott eddig, igazából nagyon szeretem a régi dolgokat. Igaz, én arra használom a telefont, amire való: telefonálok vele. Viszont azt látom, hogy néha lemaradok dolgokról, és lehet, hogy emiatt lassan el kell gondolkodnom azon, hogy áttérek egy okostelefonra. A technika vívmányait nagyon értékelem, de ez nálam nem a telefon típusában nyilvánul meg – tette hozzá.
A fizika témakörét jelenlegi tudása szerint három területre bontja: a newtoni fizikára, a relativitáselméletre és a kvantummechanikára. – Ezek közül az utolsó kettő az, amibe jobban belemélyedtem, de néha a newtoni fizikával is foglalkozom. Ez a felosztás a perspektíva alapján történik. Az eddigi tudásunk szerint úgy érzékeljük, mintha nézettől függően változnának a fizika törvényei. A kvantummechanika a részecskék fizikája, a newtoni fizika az, amit mi, emberek tapasztalunk a mindennapi életünkben és amit a gimnáziumban tanítanak, az einsteini fizika pedig a csillagokra, a bolygókra és a nagyon gyorsan mozgó objektumokra vonatkozó szabályokat írja le. Persze ez csak a jelenlegi tudásom, biztos, hogy nem teljes, de ezek az alapok – fejtegette a fizikához fűződő viszonyát.
Amikor a reáltárgyakhoz való kötődéséről érdeklődtem, azt válaszolta: – A matematikához egyértelműen vonzódom, de a geometriát már nem annyira szeretem. Szerintem nincs meg hozzá a kellő kézügyességem. A kémiát is nagyon izgalmasnak tartom – mondta, majd hozzátette: – Kiskorom óta szerettem volna megérteni a világot, és emlékszem, hogy mint az ókori görögök, felnéztem a csillagokra és elkezdtem gondolkozni, mik is lehetnek azok a fénylő pöttyök, hogyan is működhetnek... Ez vezetett el a relativitáselmélethez, amelyben a további tudás megszerzése már gyakorlati munkát is igényelne. Éppen ezért a kvantummechanika felé fordultam.
A jövő már itt van
– Az életemet eddig is nagyon tudatosan éltem, sok tervet szőttünk a szüleimmel, amiket próbálok teljesíteni – reagált a jövőbeli terveivel kapcsolatos kérdésre. Mint kiderült, tavasszal szeretné letenni a középfokú angolnyelv-vizsgát, most erre készül. Ezt követően a nyelvtudását tovább fejlesztené a némettel. Mindemellett pedig már nemcsak abban biztos, hogy egyetemen szeretne tovább tanulni, de azt is tudja, hogy pontosan hol tenné ezt. Amint fogalmazott: – A hosszú távú terveim még homályosak, viszont szerintem találtam egy olyan munkahelyet, ahol szívesen dolgoznék és szeretnék is oda bejutni, köszönhetően Krausz Ferenc professzornak és kollégájának, Mihaela Zigmannak.
Vannak példaképeid? – szegeztük a kérdést Zéténynek, amelyre hosszan válaszolni tudott.
– Krausz Ferenc és Karikó Katalin professzorok mindketten meghatározó szereplők az életemben és felnézek rájuk. Persze nemcsak a Nobel-díjuk miatt, hanem azért is, mert a személyiségük nem változott meg még egy ilyen magas elismerés után sem.
Életem legelső példaképe Lukács Béla elméleti fizikus, akitől – ugyan nem személyesen, de – tudásom nagy részét szereztem. Felnézek még a legjobb barátomra, Timonra, sporttehetsége és eredményei miatt. Végül, de nem utolsósorban pedig szeretném megemlíteni a szüleimet, akik segítettek formálni a személyiségemet, döntést hozni a nehéz helyzetekben és támogattak minden szituációban.
Vannak az életemben olyan tanárok, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Az általános iskolámban (a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolába jártam) az alsós tanáromra, Urfi Piroska nénire még most is nagy szeretettel emlékszem. Minden tudásom alapját ő rakta le. Az alsós angoltanárom, Pénzes Naomi sokszor mondta a gimis felvételim után, hogy ő biztos benne, hogy sokra viszem majd és büszke lesz, hogy ismerhetett gyerekként. Ezek nagyon fontos dolgok szerintem egy fiatalnak. Aztán felsőben egy fantasztikus emberrel hozott össze a sors. Ujhelyi Gábor, az angoltanárom igazi példakép. Annyira, hogy egyszer még arra is gondoltam, angoltanár leszek, csak hogy vele dolgozhassak együtt. Itt, a gimnáziumban pedig a kémiatanárom, Egyedné Molnár Krisztina és a fizikatanárom, Szőkéné Kiss Erika volt rám nagy hatással. Rájuk is felnézek.
A Vasvári-színjátszóban és a Szabad Színház utánpótlás csapatában is játszom, ez azért fontos, mert sokkal magabiztosabban tudok megnyilvánulni nagyobb eseményeken. A színjátszásban Balogh Mihály, diákként pedig Schneider-Zaj Ákos képviselik számomra azt a szintet, amit el szeretnék érni. Ezenfelül az MCC FIT tehetséggondozó programjának diákjaként rengeteg tudományos és művészeti irányt ismerhetek meg és nyerek ezekbe bepillantást. Ez nagyon inspiráló. Zongoráztam is öt évig, ez a zenei ízlésemre komoly hatással volt.
A fentiekből is látszik, hogy milyen sok ember befolyásol egy fiatalt a személyisége alakulásában – és ez szerintem nagy felelősség!
Frissen Fejérből
- Versmondó és verséneklő versenyen mérhetik össze tehetségüket a diákok
- Tűzoltási bemutató miatt lezárják a murvás parkolót Fehérváron
- Iskolakezdést segítő programokkal készülnek a fehérvári iskolák
- Nagyszabású adventi ünnepet tartott a Vörösmarty Színház
- Manókról és tündérekről hallhatunk a Vörösmarty könyvtárban