A falu szülötte énekelt a helyi időseknek Alcsútdobozon

Az ENSZ 1991-ben hirdette meg első ízben az Idősek Világnapját, ami gyorsan elterjedt világszerte, mondta el az alcsútdobozi sportcsarnokban köszöntőjében Szilveszter Mária tanárnő. A terített asztalokon az ősz gyümölcsei és itókái sorakoztak, házisütemények, finom falatok. A paravánokon régebbi fotókat helyeztek el. Hargitai László fogorvos hosszú ideig töltötte be Alcsútdoboz polgármesteri tisztét, szenvedélyes fotósként pedig évtizedeken át örökítette meg a község ünnepi és hétköznapi pillanatait, rengeteg portrét készített. Szomorkásan nézegették a képeken a már eltávozottakat, ám azzal vigasztalódott mindenki mégis, hogy de jó őket látni, emlékezni rájuk!

A legfiatalabbak, a József Nádor Általános Iskola néptáncosai vidították fel az amúgy is derűs vasárnap délutánt, ezt is így szokták. Keindl Zoltánné igazgató tanítja be a gyerekeket, csakúgy, mint a napokban megtartott szüreti felvonulás táncos koreográfiáját a nagyobbaknak. Gulyás Györgyné Marczinkó Katalin, az ezüsthajú, fiatal arcú és tekintetű friss nyugdíjas versmondó derűt hozott az általa felolvasott novellával Mamóról, aki idős kora ellenére tabletet kért karácsonyra a csodálkozó unokáktól. Muzsika következett. A községben él a Farkas család, akik súlyos fájdalommal küzdöttek meg, a két gyermek kicsiként elveszítette édesanyját. Édesapjuk és az apai nagyszülők nevelik őket, s mindketten zeneiskolába járnak, igen tehetségesek. A kilencéves Károly hegedül, a tizenhárom esztendős Emília zongorázik – együtt és külön-külön muzsikáltak a meghatott közönségnek. Emília Chopin-előadása különösen szívhez szóló volt.

Tóth Erika polgármester személyes hangot ütött meg, a tapasztalt és bölcs idősek méltatásában a generációkat összetartó és felemelő érzelmeket hangsúlyozta. Mi mindent éltek át a mai öregek! Több nehéz korszakot, válságokat, összeomlásokat és újrakezdéseket, s megtartó erővel segítették utódaikat, családjaikat. Manapság, ha már testileg elgyöngülnek, a derű és a szeretet még nagyobb adományként sugárzik belőlük a leszármazottak felé, s nemcsak a közvetlen hozzátartozóknak segítenek vele. A református lelkész Cseri Kálmán gondolatait idézte, aki kedves, szeretett „öregjét” így jellemezte: „ Krisztus jó illata áradt belőle, amikor este hazatért a család. A hit jó illata.” Az idősek lelki kincsei a mi kincseinkké válnak, fogalmazta meg saját gondolatait is a polgármester, lírai köntösben.

A falu „saját” énekese, az országos népszerűségnek örvendő Mészáros János Elek megjelenésével is tapsot aratott, ahogyan az alcsútdoboziak mondják, a „mi fiunk” mindig megörvendezteti őket. A lírai tenor az ismert dalok mellett frissíti magyar nóta, népdal, operett és musical repertoárját. Gyakran lép fel a kárpátaljai Nagy Anikó művész-partnerével, ezúttal őt is elhívták Alcsútdobozra, a jeles napra. Az őszi terménykiállítással még hangulatosabbá tett tágas térben zengett a dal, a muzsika. A falu legfinomabb lekvárja címért néhányan beneveztek, Bőcsné Benkó Zsuzsanna szervező kérésére sokan végigkóstolták őket, hogy valakiét kiemeljék a házicsemegék közül.