Meghalt Helsinki egyik olimpiai bronzérmese

A 94 éves korában elhunyt Zarándi László Kiskunfélegyházán született, és majdnem futballista lett belőle, ráadásul csatár poszton játszott. Nyilván a focipályán sem lett volna eredménytelen, ám a Testnevelési Főiskolán kiderült, mennyire robbanékony és hatalmasakat futott az egyetemi és főiskolai bajnokságokon. A férfi 4x100 méteres váltó tagja 1950-ben lett Varasdi Gézával, Csányi Györggyel és Goldoványi Bélával együtt. Azt mondták, nem is annyira a gyorsaságukkal nőttek ellenfeleik fölé, hanem azzal, hogy rendkívül pontosan váltottak.

Az 1952-es olimpián úgy lettek bronzérmesek, hogy egy ideig a második helyen futottak, és akár meg is lehetett volna az ezüst, de a visszaemlékezések szerint Goldoványit egy bekiabálás megzavarta a harmadik, utolsó váltásnál. Később további sikereket értek el, például egy versenyen megelőzték az olimpiai bajnok amerikaiakat is. Zarándi László társaival 1954-ben Svájcban lett Európa-bajnok.  

Valamivel később sajnos lesérült és más vette át a helyét a négyesfogatban, amely így nyilván soha nem lehetett már a régi. „Civilként” visszatért a TF-re, ahol az atlétikai tanszéket irányította, számos szakmai dolgozat szerzője lett, a pályán pedig mesteredzőként tevékenykedett tovább. Kinevelt egy Európa-bajnokot, a távolugró Szalma Lászlót segítette a szereplésben.

A Magyar Olimpiai Bizottság bejelentette, hogy az olimpiai bronzérmes Zarándi Lászlót a saját halottjának tekinti. A székesfehérvári olimpiai emlékművön, amely az 1952-es játékokra emlékezteti mindazokat, akik fejet hajtanak a nagyszerűség szobra előtt, az ő neve is aranybetűkkel van kifestve, akárcsak a többieké. A következő koszorúzás alkalmával róla külön is megemlékezik majd az Aranycsapat Alapítvány.