Jó reggelt, Fejér vármegye!

Tikkasztó augusztusi hőség volt úgy harminchat évvel ezelőtt. Balatonakarattyán, a magasparton álltunk: a szomszéd gyerekekkel indultunk fürödni, magam sem emlékszem már, hogyan, miként engedtek el a szülők egyedül, de így történt. Ott álltunk a „szakadék” szélén vagy hatan. Úgy döntöttünk, nem a kitaposott úton megyünk le a partra, mert az olyan unalmas. Inkább felfedezünk egy saját ösvényt. Persze a legmeredekebben lejtő részt választottuk az induláshoz: az első métereken még úgy-ahogy tudtunk lépni, de a lejtő közepén megcsúsztunk, és végül gurulva, sok-sok horzsolással és egy-egy vérző sebbel a kezünkön, hátunkon értünk le a „hegy” aljára, de senkinek nem tört el semmije. Ma már tudom, hogy akkor Valaki nagyon vigyázott ránk.