A székesfehérvári kis herceg

Székesfehérváron született, ahol a magyar királyok koronázásának és eltemetésének hagyománya évszázadokon át élt. A herceg születési idejét viták övezik, de amit biztosan tudunk róla: ifjú korában került a trónra. Apja, Imre király, aki közeledett az élete vége felé, gyors döntést hozott, és fiát, III. Lászlót koronáztatta meg királlyá. Ezzel nem csak a trón öröklését biztosította be, hanem az ország stabilizációját is egy esetleges trónharcban. 1204. augusztus 26-án székesfehérváron a néhány éves László fejére tették a magyar Szent-koronát.

A történet azonban nem a fiatal király személye körül bonyolódik, hanem azok körül, akik a hatalom közelében voltak. II. András, aki koronahercegként és kormányzóként vette át az irányítást, az ország jövőjét és saját hatalmát érezte veszélyben. Úgy érezte, hogy egy gyermekkirály uralkodása alatt az ország gyengeségnek és káosznak lenne kitéve. Ezért a legnagyobb hévvel tört hatalomra.

Amikor a veszély egyértelművé vált, Aragóniai Konstancia, a fiatal király özvegyen maradt édesanyja, gyorsan cselekedett és Bécsbe menekült gyermekével. Ez a lépés komoly politikai és katonai válságot idézett elő. A magyar trón és a német-osztrák erők közötti konfliktus egy puskaporos hordóra emlékeztetett, ami minden pillanatban robbanhat. Azonban a történelem újra és újra bebizonyította, hogy az élet és a halál nem kiszámítható. A fiatal László tragikus és váratlan halála nem csak a családját, de az egész országot mélyen megrázta.

III. László uralkodása rövid volt, és a magyar történelem könyveiben alig találunk róla említést. Azonban a története emlékeztet bennünket arra, hogy a hatalom, a politika és az emberi ambíciók gyakran összekeverednek a sors és a véletlen játékaival. Ebben a kis királyban a magyar nemzet az elveszített ártatlanság és a történelem viharainak kegyetlenségét is viszont láthatjuk.