A régi szerelem újra betoppant az egykori iskolatársakhoz (galéria)

A magát „szigorúan iparosnak” tituláló Keller György és párja, Balogh Márta romantikus környezetet varázsolt a tágas udvarra. Virágok, levendulás, régitéglás filagóriás házikó a nagy lakóház mögött, hátul kert és baromfiak, régi bútorok és használati eszközök, kinti kemence, s a falifülkében kedves Szűzmária szobor fogadja a vendégeket. A hatvan éve végzett osztályból tizenheten meghaltak már, a háború utáni ocsúdás idején, az 1948-49-ben születettek sokan voltak. Az akkori fiatal szülők bizodalma és reménye a politikai válságok és a diktatúra ellenére is az életről szólt, a Ratkó-korszakként emlegetett (kötelező szülések) kényszere helyett is inkább örvendtek a gyermekeknek. Lényegében mindenki szegény volt, de már nem a klasszikus értelemben, nevetnek ma már ezek a vidám hetvenesek, akik az osztálytársakkal való találkozón mindig kollektíve visszarepülnek a gyerekkorba. Keller Gyuri és Tasnádi Ildikó a főszervezők, idén csaknem huszan eljöttek a hívásra, néhányan házastársukkal, s gyors „leltárt” vonnak, kivel mi történt. A neves töki cigányprímás Sándor Dezső és fivére, József cimbalmozik, egy ismerős bőgőst hívtak még magukhoz  – csodálatos és igényes muzsika szól. Rózsalevél, Giling-galang, s a többi stílusos nóta hangzik fel Keller Gyuri jóvoltából, aki régóta tervezte a zenés osztálytalálkozót. Valamikor beat-együttes zenéjére is rokiztak, idézik fel a régebbi találkozókat. Harminc éve kezdték a találkozókat a bicskei Báder fogadóban, aztán ahogy múlt az idő, úgy gondolták, nincs idő öt éveket várogatni…

A nyári délutánon jár a levegő a filagóriában, finom az étel, az ital, a sütemény. És a sztorik, történetek. Pató Józsi felesége, Etelka ugyan öt évvel fiatalabb ennél az osztálynál, de ő mindig velük tart, ő is Bicskén járt általános iskolába, a régi szép polgári iskola épületébe. Mint Balogh Márti is, Gyuri párja, aki szintén jóval fiatalabb    náluk. Azt mondja Gyuri, hogy Pató Józsinak és neki is Klebelsberg Kunó-díjas pedagógus a társuk, s ez nem dicsekvés, hanem jogos büszkeség! Már Etelka és Márti is nyugdíjasok. És még egy érdekesség: Gyuri és Józsi egy napon születtek: 1948. december 5-én, a Mikulás hozta őket! Jópofa fanyar humorával viszi a prímet Illés Babi azaz Terézia, az „osztály esze”, ahogyan emlegetik hatvan év után is. Régi csínyeket, bemondásokat tart észben, a többieket is emlékezteti. „Hát ti nem tudjátok?” Felragasztották a zsíros kenyeret a táblára valamelyik órán, s a kedvenc osztályfőnök, Ócsay Gyula százszor leíratta velük, hogy ilyet nem tesznek többé. Összefogtak több tollat, párhuzamba írták a büntetést. Rosszak voltak, de nem pimaszak, teszik hozzá az egykori mesékhez. Nem volt divat, otthon külön is elnyakalták volna érte őket, a szülők tisztelték a tanárokat. Olykor érdemtelenül is, de inkább mégis érdemben. Senki nem kallódott el ekkora létszámból, sőt a gimnáziumba kerülők száma megemelkedett, a bicskei Vajdába jártak vagy tizenöten, s a többiek is szakmunkásképzőbe, technikumba. Kovács Judit gyógyszerész lett, Kiss Margit orvos. Lánynéven sorolják a megjelenteket a közös gyermekkor okán.

Az akkori igazgató Szabó György alias Gyurka bácsi volt, Kósa Dezsőt, Kiss Lászlót emlegetik, s persze Krajczár Gyulát, aki utolsó pedagógusként még tavaly itt járt a ötvenkilencedik éves találkozón. Készült az ideire, de sajnos év elején örökre eltávozott. A Szűzmária-szobornál most is gyertyát gyújtanak, aztán tortát szelnek, s még egy ideig hallgatják Sándor Dezsőéket. Név nélkül írjuk le a romantikus történetet, nem kértünk engedélyt. Van egy szerelmespárjuk is! Nyolcadikban amolyan gyerekszerelem volt a két osztálytárs között, aztán elsodorta őket az élet egymástól, mindketten megházasodtak, a lány elköltözött. Ám mindketten megözvegyülvén a régi szerelem újraéledt köztük. Ma ismét Bicskén élnek, immár együtt, példázva azt, hogy minden lehetséges. Váratlan, szabálytalanul szép események is betoppanhatnak hozzánk, időhöz nem köthetőn.