Mindig mézeshetek Fehérvár méhészének

Életük legszebb napja volt – így fogalmazta meg Antal István méhész, a Sóstó Vadvédelmi Központ szakmai koordinátora, Fehérvár méhésze a szombati napot, amikor végre szerettei körében mondhatta ki a boldogító igent Székesfehérváron, a Sóstón Antal-Lukácsi Júliának, aki tíz éve kíséri élete párját a mindennapokban.

- 10 éve, már érett fejjel kötöttünk ismeretséget. Két éve érett meg bennünk a gondolat, hogy házassággal is megpecsételnénk a kapcsolatunkat, ám a koronavírus járvány keresztülvágta a tervünket. Akkor, 2020 novemberében ugyan a szertartás hivatalos része megtörtént, de csak két tanúval. Szerettük volna azonban a szeretteink körében is megünnepelni összetartozásunkat – meséli István boldogságtól repeső hangon.

A Sóstón, anyakönyvvezetővel, zenével, beszéddel, gyűrűváltással, pezsgős koccintással ünnepelt szombaton az egybegyűlt társaság. Istvánnal a Vadvédelmi Központban lehet találkozni a hétköznapokban, hiszen annak szakmai koordinátoraként neki is feladata a beérkező állatok étvétele, az első diagnózis felállítása, fajmeghatározás, majd a szakgondozóknak való átadás. Csoportos szakvezetéseket szintén tart, melyben meghatározó tudásanyagot és izgalmas történeteket ad át a résztvevőknek. Közben pedig méhészkedik, apiterápiás házat vezet és díszmadarakkal is foglalkozik. Mindebben támogatója felesége, Júlia. S hogy mi a titkuk? Erről így mesél:

- Boldog vagyok, a világ legboldogabb embere! Mi azt mondtuk, amikor megismerkedtünk, addig leszünk együtt, amíg jó. De ezért minden nap teszünk. Nem férkőzhet be közénk az önzés, mindig a másikra figyelve cselekszünk, erősítjük a másik lelkét. Hát ez a titok…