Mese a sukorói hollóról, aki soha többet nem lehet szabad (videó)

A keresztségben a Zsivány nevet kapta – találó név, igaz is rá: az embert képes összekötni a táplálékkal (ő az, akitől elemózsiát kaphat), ezért pedig hajlandó cukiskodni, kunyerálni, lopkodni, de akár még támadni is, ha a szükség úgy kívánja. Zsivány az elmúlt napok nagy melegjeiben a görögdinnyét részesítette előnyben, éles csőrével előszeretettel vájja, vájta ki a dinnyecikkből a lédús falatokat – tudtuk meg Tagai Rékától, a Berkényi Tamás vezette sukorói Vadmadárkórház önkéntesétől. Itt gondozzák ugyanis az ötéves hollót, akit egy másik menhelytől vettek át, biztosítva számára a tökéletes életet, amit egy madár zárt körülmények között megkaphat.

– Kirabolták a fészkét, emberek közé került, így bennünket tekint fajtársának. Ezzel az ember elintézte számára az örök rabságot, szabad életre már nem képes – olvasható az intézmény közösségi oldalán, amihez később aztán magyarázatot is kaptunk. Eszerint a hollók imprintingre hajlamosak, vagyis képesek egy más fajhoz tartozó élőlényre (jelen esetben az emberre) úgy pillantani, hogy saját fajtársuknak tekintik, úgy viselkednek vele, kötődnek hozzá. Ez történt Zsivánnyal is, aki már kiskorában megszokta az ember közelségét, tehát nem is tart tőle – holott ez rá és az emberre nézve egyaránt veszélyes.

– Mint minden holló, ő is mindenevő – segít nekünk a madárismeretben Tagai Réka –, ennek ellenére Zsivány táplálékának nagy részét a friss nyers hús teszi ki (csirkék, patkányok, más apró állatok). Emellett étrendjében kis mértékben gabonafélék, zöldségek és gyümölcsök fordulnak elő. A fizikain kívül a mentális állapotát is karbantartjuk, önkénteseink sokszor "elbeszélgetnek" vele, sok mindent el tudnak mesélni neki, mert ő a legfigyelmesebb hallgatóság az egész kórházban – teszi hozzá az önkéntes, ahogyan azt is: Zsiványt a baglyokhoz hasonlóan örökbe lehet fogadni, de csak virtuálisan.

Mutatjuk, mennyire beszédes: