Van, aki állítja, szép summára lehetne váltani, a Lepsényben fellelt százéves értékpapírt

“Van, ami a nagypapa történeténél is érdekesebb. A százéves lepsényi betétkönyv. De miért?” – kérdeztünk rá néhány héttel ezelőtt, amikor arról értesültünk, hogy korábbi írásunk nyomán a Csongrád-Csanád vármegyei Szentesről érkezett üzenet, a cikkben szereplőkhöz. Az érdeklődő az írásban említett betétkönyvről szeretett volna bővebben tudni, sejtelmes üzeneteiben az írta, a betétkönyv jelenlegi tulajdonosa nem járhat rosszul, ha együttműködik az érdeklődővel. 

Ahogy arról beszámoltunk, Lantai Rita elsősorban, a második világháború után hadifogságba esett nagyapjáról szeretett volna információkhoz jutni, mivel csak annyit tudott róla, sosem tért vissza családjához. A történetben szó esett egy lezáratlan takarékbetétkönyvről is, amit a család egyik felmenője, még az első világháború után nyitott a helyi takarékszövetkezetben. Az évek alatt szorgalmasan gyűjtögette megtakarítását, amit később mintha elfelejtettek volna kiváltani. 

Telefonon sikerült elérnünk a betétkönyv után érdeklődőt. Beszélgetésünk folytán körvonalazódott, miért volt annyira fontos számára a családi hagyaték. A szentesi úr maga is birtokosa egy betétkönyvnek, amit még nagyapja nyitott a két világháború között - 170 ezer - arany pengőben, ami szintén nem került sohasem beváltásra. Állítása szerint, mára a nagypapa aranypengői másfél milliárd forintot is megérnek. Évek óta foglalkoztatja, hogyan juthatna örökségéhez. Mint mondta, tudja hogyan lehetne a betétkönyveket forintra váltani. 

A hihetetlennek tűnő összeget hallva megkerestük Cser Tamás ügyvédet, aki a téma szakértője, mivel a 2000-es évek elején több hasonló peres ügyben is képviselt akkor értékpapír-örökösöket. Tájékoztatása szerint, a második világháborút követően  magyar lakosságtól, nem csak ingóságaikat és vagyontárgyakat vették el, hanem befektetéseikre is rátették a kezüket, az elkövetkező rezsim emberei. Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltást követően lett volna esély az innen-onnan előkerülő bankbetéteket érvényesíteni, de az akkori  Ptk. erre csak egy évet biztosított, azt is jogszabály halmok mögé bújtatva. Nem is meglepő, hogy ez alatt az egy év alatt, senki sem jelentkezett, még csak hasonló igénnyel sem. Teltek az évek, az ezredfordulót követően egyre többen jelentkeztek és kérdeztek rá, vajon mit lehetne tenni, az időközben előkerült bankbetétekkel. Az értékpapírokban 20 évben határozták meg, a lejárásukat követő érvényesíthetőséget. Erre hivatkozva, az ebben az években zajló bírósági perekben, elsőfokon Cser Tamás minden esetben sikerre vitte az ügyeket, de a legfelsőbb bíróság már nem fogadta el levezetéseiket, kifizetés sosem történt. A lepsényi takarékbetétkönyv koronát tartalmazott, ami csekély értékkel bírna, ha be lehetne váltani, ellenben az aranypengő valóban komoly értéket képviselne, de mivel az 1989-es rendszerváltást követően 2009-ben a hivatkozott 20 év is kifutott, végleg megszűnt minden hivatkozási alap. 
Ezek az betétkönyvek, értékpapírok sajnos nem érnek többet, mint egy megsárgult fotó a családi albumban. Tulajdonosánk értékekek csupán, őseinek hagyatékához tartoznak, nem többek, mint emlékek egy letűnt világból.