Simon Lászlót köszöntötte Székesfehérvár polgármestere a Városházán

Nagy családi meglepetés volt a polgármesteri köszöntés Simon László számára a Városháza kistanácstermében. „Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű lakatost ilyen helyre meghívnak!” – fogalmazott szerényen az ünnepelt, akinek első és egyetlen munkahelye volt a legendás IKARUS. Édesanyja is a gyárban dolgozott, így a kis László gyermekként többször ellátogatott az üzembe, majd a nyári szünetekben vállalt itt hatórás munkát. Megszerette a gyárat, lakatosnak állt és ipari tanulóként itt helyezkedett el 1968-ban, majd 55 évet dolgozott le élete első, egyben utolsó munkahelyén. Mint mesélte, nagy előny volt számára, hogy fiatal munkavállalóként a kollégáinak egy részét már ismerte.

A fiatalok számára követendő példa lehet egy egész életpálya eltöltése Székesfehérvár egyik legnagyobb múltú cégénél – hangzott el a polgármesteri köszöntésen. Cser-Palkovics András úgy fogalmazott, ha valaki 55 év után nyugdíjba vonul attól a vállalattól, melynek a neve összeforrt Székesfehérvárral, akkor megérdemli, hogy köszöntsék őt a Városházán és köszönetet mondjanak neki a város egész közössége nevében. Simon László – amellett, hogy a családjának biztosította a megélhetést – szakértelmével segítette az IKARUS-t a különféle műszaki problémák megoldásával és ezzel szolgálta a várost. Feleségét is itt ismerte meg, sőt, családtagjai is több szállal kötődnek az IKARUS-hoz.

Simon László Polgármesteri Elismerő Emlékérmet vett át a köszöntő ünnepségen.

Ugyancsak részt vett az eseményen Moór Gyula, az IKARUS fejlesztésvezető főmérnöke. Elmondta, tiszteletre méltó, hogy Simon László – akivel mintegy 50 évet dolgoztak le együtt – a pályája összes nehézségét leküzdötte, megoldotta és megmaradt a cégnél. Nagyon jó volt a csapat és akit befogadtak, amellett kiálltak. László az idők során egyre komolyabb feladatokat kapott és oldott meg, sokszor műszaki mérnöki támogatás nélkül. Az ő pályafutása a példa arra, hogy nem feltétlenül érdemes munkahelyet váltani, hiszen egy új helyen mindig „nullkilométeresek” vagyunk. Fontosak a jó példák, és ha valaki tisztességesen műveli a szakmáját, akkor ma is megvan az előrejutás, a fejlődés lehetősége.