Légiparádé a Sóstón: íme egy gyönyörű kép a fantasztikus összhangban repülő nyári ludakról

Előre feszülő piros csőrök, megfeszített nyak, ezredmásodperc pontossággal együtt mozgó szárnyak, és hátul pedig a fegyelmezetten hátrafeszített piros lúdlábak. Első ránézésre az ember talán még azt is hihetné, hogy ezt a két szép madarat „összekötötte” valaki, hogy most már örökké együtt, egy ütemben hasítsák a levegőeget. A Székesfehérváron élő egykori élsportoló, ma atlétikaedző, Babos Rita, akit korábban már a feolon is bemutattunk, ismét egy olyan páratlan pillanatot ragadott meg, amelyhez nem elég a szerencse és a jó gép: ehhez rengeteg türelemre és talán egy „hatodik érzékre” is szükség van. Vele beszélgettünk a kép készítésének körülményeiről.

- Ha jól tudom, nagyrészt a Bregyó-köz környékén, illetve a Sóstón szoktál fotózni. Ez a kép hol készült? Nagyon szépen sikerült kimerevíteni a szárnyukat, gondolom, nagyon rövid záridővel lőtted.

- Igen, a legtöbbet a Bregyóban, és Sóstón szoktam fotózni. A nyári ludas képek a Sóstón készültek, 1/3200-as záridővel, kissé borongós időben, 150-600-as telével.

- Hogyan „bukkantál” a nyári ludakra? Sok képet készítettél, vagy sikerült szinte egyből elkapni a pillanatot?

- A „szokásos” körömön sétáltam, és igyekeztem minél több akciófotót készíteni. Ilyenkor nem konkrét céllal, vagy konkrét fajért megyek, csak próbálom megragadni a kínálkozó lehetőségeket. A nyári ludakat először meghallottam, tudtam melyik irányból számítsak rájuk, gyorsan be tudtam állítani a megfelelő értékeket, így sikerült elkapni a pillanatot.

- Ők egyébként mennyire félős madarak?

- Tapasztalataim szerint nem túlzottan félőek, de azért tartják a „tisztes távolságot". Rejtőzve sikerült már elég közel kerülnöm hozzájuk.

- Mire vagy legbüszkébb, amit a fotós pályafutásodat jelenti?

- Nehéz kiválasztani egy képet, a legtöbbhöz kötődik valamilyen élmény, történet. Amit kiemelnék, az a Sóstó Székesfehérvár fotópályázatára benyújtott fotóm, ami elnyerte Máté Bence világhírű természetfotós különdíját.

- Tudsz-e még új fajt találni Székesfehérváron? Hiszen olyan sok állatot fotóztál már!

- Jelenleg 187 madárfaj van a listámon, amiket már sikerült megfigyelnem, ennek jó részét Székesfehérváron és környékén. Bár nagyon sok madár van még a bakancslistámon, egyre nehezebb újabb fajokat találnom, de így még nagyobb a kihívás. Szeretem járni a természetet, sokszor a fotóig megtett út a legérdekesebb.

- Olvasol-e valamilyen szakirodalmat hogy mikor, melyik állatra érdemes „vadászni"? Vagy csak sokat jársz az erdőben és így sikerült őket elkapni?

- Amellett, hogy próbálok sok időt tölteni a természetben, sokat olvasok, böngészem a különböző madaras oldalakat, keresem, hol figyeltek meg ritka fajokat, és ha tudok, én is elmegyek. Rendszeresen járok madarászni a Magyar Madártani Egyesület Fejér Megyei helyi csoportjával is, így lehetőségem van még közelebb is kerülni a madarakhoz.

- Mi volt az eddigi legjobb visszajelzés, dicséret valamelyik fotóddal kapcsolatban és azt kitől kaptad?

- Sok pozitív visszajelzést, köszönetet, kedves hozzászólást kapok. Jó érzés, amikor azt írják, „Most, hogy megnéztem ezeket a remek képeket, biztos jó napom lesz. Köszönöm.” Szintén nagyon jól esett a következő: „Nagyon szép az, amit itt a természetfotózással csinál. Szerintem ezekből a képekből is lehetne egy olyasmi kiállítást rendezni, mint Máté Bence kiállítása volt a Városház téren. A magam részéről úgy gondolom, hogy amikor valaki a valóságot mutatja meg, szépen, ízlésesen, annak is van olyan értéke, mint amikor a képeket agyon manipulálják.” Többen mondták már, hogy nagyon sokat tanultak általam a madarakról, és mindig kíváncsian várják a következő fotómat. Vannak, akiket a madarak etetésére, odú kihelyezésére ösztönöztem. Elsősorban azért szoktam képeket megosztani a közösségi médiában, hogy kicsit közelebb vigyem a természet csodáit az emberekhez. Abban bízom, hogy ha sokan megismerik, mennyire csodálatos és sokszínű, jobban fogják óvni, védeni ezeket az értékeket.