Erdős Eszter: a drogterápiás otthon nem szerviz, ahol megjavítják a szenvedélybetegeket (podcast)

Eszter mesélt kallódó gyermekkoráról, nehéz gyermekéveiről, s arról is, mit élnek át az otthonban élő fiatalok. A család erejéről, saját belső erőforrásaink mozgósításáról is szólt, s elmondta, miért nem az a céljuk, hogy a szenvedélybetegek letegyék a drogot.

„Azt szoktam mondani a srácoknak, hogy nem kell szeretniük a szüleiket, mert megeshet, nagyon sok fájdalmat köszönhetnek nekik - amit nem is biztos, hogy ők okoztak, hanem tőlük is ennyi telt. Hiszen az ő életük is valószínűleg elvérzett. Valaki őket is tönkretette... Nem mondom nekik, hogy menjenek haza, hogy minden vasárnap legyenek ott az ebédnél. De ha mást nem, annyit tegyenek meg, hogy havonta egyszer egy egymondatos, igazi, jóindulatú imádságot mondjanak el érte. Az apáért, aki alkoholista volt, aki mindennap megverte, otthagyta a családját, nem gondoskodott a gyerekeiről, belerúgott, megalázta. Mert ha ezt megteszik, szívből, jó indulattal, egyszer csak azt veszik észre, hogy elkezdik sajnálni - s elkezdik meglátni azt a vérző áldozatot, aki az agresszor mögött van. Így pedig a saját szívükbe is béke költözhet, s elindulhatnak azon az úton, ami nem a börtön, az alvilág, a drog felé vezet.„