Maslow piramis, hit és a csőszi lelkek megnyitása

Hivatás és élet

Viktória  gyerekkora óta él Csőszön. 2013-ban kezdett  a faluban szolgálni és 2017-ben választották meg hivatalosan is a református gyülekezet lelkipásztorának. A gyülekezet történetében is sok minden történt az idő alatt is, amíg ő a teológiát végezte. Amikor ide került hatod évesen, nagy szó volt, hogy képes a gyülekezet eltartani egyedül egy lelkészt, mivel korábban ez nem így volt. Férje Péter, 2014-ben költözött a településre, ekkor még teológiára járt, majd Fehérváron volt – hatod éves kora óta – ifjúsági lelkész. Harmadik, egyben legkisebb lányuk születésekor vette át a szolgálatot, helyettesi lelkészi pozícióban, amíg Viktória gyesen van.
De vajon mi vezérel egy fiatal házaspárt, hogy családalapítás mellett egy ilyen nehéz feladatot is a vállára vegyen és mégis hogyan lehet ezt csinálni?

Fiatalos lendület

Viktória szerint a csőszi gyülekezet az elmúlt időszakban sem volt tradicionálisnak mondható. Számukra nem volt újdonság például, hogy gitár kíséret mellett énekeljenek. A fiatal pár lendülete pedig viszi őket tovább. Beállnak a szolgálatba, a rendezvények lebonyolításába is. A lelkész házaspár vallja: a mai kor emberét kell megszólítani, amihez saját életükből veszik a példát és a témát is. Péter a Maslow piramis elvét kezdi hangsúlyozni, csak éppen a csőszi emberekre szabva, bibliai háttérrel. És hogy kinek mire van szüksége, miben tudnak segíteni, lelket gyógyítani: amikor Pétert felhívja egy anyuka, hogy beázott a háza, a férje nincs otthon, és segítsen, akkor ő fogja a szerszámait és autóba ül. De ettől sokkal szélesebb spektrumon mozog tevékenységük.

Szervezés és kapcsolatteremtés

Péter szociológus vénáját nem lehet elkötni. Szinte radarozza az embereket, mire lehet szükségük. Viktóriával kezén fogva szervezik a legváltozatosabb csapat(falu)építő programokat. A templomkertben a kis játszótér mellett egy kerti kemencét is építettek, aminek “avató bulit” tartottak. Változatos ötleteik vannak a különféle közösségi rendezvényekre. Nem lehet kifogás, hogy egy kis faluban nincs semmi. Akkor csinálnak. Valentin napra randi estet szerveztek a pároknak. Az imatermet alakították át a rendezvénynek megfelelően. Asztalonként egy pár foglalt helyet és beszélgetett. Nem lehetett kifogás sem a hely, a lehetőség és az anyagiak hiánya. Mindenki hozott magával enni és innivalót, amolyan batyus jelleggel. A családi napok azoknak is szólnak, akik nem tudnak este elszabadulni otthonról. Nekik szervezik kéthetente a családi reggeliket. Viktória baba-mama klubot visz, korábban pedig a közös futás volt a programjuk.

Nem ördögtől való

Péter jól ráérzett arra, hogy a nők hamar megtalálják a közös hangot és eredendően könnyebben juttatják felszínre azt, ami a lelkükben van. Nem így a férfiak. Ő sem kivétel ez alól, – állítja – de némi segítséggel az erősebbik nem is képes megnyílni, csak a megfelelő eszközzel kell szóra bírni. Az alagsorban csocsóasztal segít kiszakadni a mindennapokból. Az asztalosműhely is egyfajta ”férfi meditációs szoba”. Egy jó póker mellett is eljön a pillanat, amikor a kártya másodlagossá válik és felszínre jönnek azok a dolgok, amik a kemény férfi lelkekben lakoznak. Legutóbb egy közös favágás nyújtott kellő alapot a férfias beszélgetéshez.

Rajtuk keresztül rövidebb az út

Viktóriánál és Péternél minden a hitről, a családról, az emberekről és a közösségről szól. Nyitottságuk és tenni akarásuk példaértékű. Foglalkozásaik közösséget formálóak a faluban, kezdve a hittanóráktól a táborok szervezéséig. Az elmúlt években bár lassan, de biztosan gyarapodni látszik gyülekezetük is. Mindenkit a legnagyobb szeretettel látnak, kertkapujuk is reggeltől estig nyitva. Hozzájuk bármikor betoppanhat akárki, egy erőt adó beszélgetésre. Aki őket megtalálja, Istent is megtalálja.