A mányi Sárközi Lajos hazatért a földi pokolból, naplója megható személyes vallomás

Ki hinné, hogy érzelmekkel teli, személyes emlék bukkanhat elő egy alig negyven esztendős fiatal férfi szavaiból, az 1942-43-as oroszországi tragikus esemény kapcsán manapság? Márpedig ez történt Mányon, 2023 januárjában! Varga Mihály polgármester hivatalos köszöntő beszédében emlékeztetett a Don-kanyarban fájdalmas veszteséget szenvedett II. Magyar Hadsereg tragédiájára. Ellentmondásos a megítélése a háborús részvételünknek, hála Istennek, ma már nyíltan lehet mindenről beszélni legalább, s nevezhetjük hőseinknek halottainkat és a lelkük egy darabját odahagyott visszatérőknek.

Guba Rézi néni a focipálya mellett lakott, idézi az 1980-as (!) évek gyerekkori emléket Varga Mihály. A néninek nem lévén gyermeke, be-behívta az ott játszó fiúkat olykor kis süteményre, Misit néha ebédre is. Három tányérral terített az asztalon Rézi néni, akkor is, ha ketten ültek csak, idézi a meglett férfi a szívében nyomot hagyó látványt. Miért, kérdezte az idős nénit, aki magától értetődően válaszolta, hogy a férjét, Pista bácsit várja haza mindig. Eltűnt a Don-kanyarnál… Nem azonosították holttestét, sok eltűntnek nyilvánított katonát vártak így haza évtizedeken át.

Kiállítás nyílt a 80 évvel ezelőtti doni dráma évfordulója alkalmából a községháza házasságkötő terem méltó környezetében. Véssey Vera könyvtáros és művelődésszervező nyitotta meg a különleges helyi dokumentumot bemutató kicsiny tárlatot, második világháború tárgyak és makettek látványos kíséretében. Idősb Sárközi Lajos doni frontnaplóját, fia adta át, unokája, Bernvalnerné Sárközi Judit tanárnő egyenesági leszármazottakként tárhatják végre a helyi közösség elé a becses emléket a hazatért nagypapa jóvoltából.

 „Édes Istenem, segíts meg minket!”, olvasható egyik napon, s a másikon még személyesebb feljegyzés: „Az éjjel szép álmom volt, otthon jártam…”. A naplót a mányi Sz. Kovács Ferenc dolgozta fel, a Történelmi Vitézi Rend tagja, székkapitány, jelenleg önkéntes műveleti tartalékos tiszt, a Magyar Honvédség ejtőernyős századosa. Hosszú évek óta kutatja a második világháborús eseményeket, tárgyi gyűjteménye darabjaiból is hozott néhányat a kiállításra.

Maketteket, azaz diorámát készített a Don-kanyarbéli urivi hídfőállás helyszínéről Scsucsje településnél az 1942. szeptember 10-iki állapotról a mányi Tarsoly Imre és fia, Péter. Rövid, velős történeti visszatekintést tett az igazságot tisztázandó az eredeti katonaruha másolatát viselő Szebenyi István hagyományőrző és hadisírgondozó kutató. A Vértesben zajlott hadi eseményeket kutatja húsz éve, s minden tudásával az igazságot szolgálja a II. Magyar Hadsereget ért vádak alól. Először, még a háború alatt a németek (!), majd később a kommunisták gyalázták a Magyar Királyi honvédséget a vereségért. 

Nem igaz, hogy felszerelés nélkül és demoralizált hadként vezényelték a magyarokat a Donhoz! Azonban védhetetlen 200 kilométernyi frontvonalra terelték őket, a roppant hideg télbe. Sokan érvelnek ma már a magyar hadak érdekében, akik hősök voltak! Később hazatértek a maradék katonák, s újra harcba küldték őket. Sokat kell olvasni, beszélni az utókornak az igazságról, hangsúlyozta Szebenyi István. Az elnémított generáció az elhazudott igazság korában nem is emlékezhetett szabadon 1945-1990 között, mondta. Van pótolni valónk.