Velencei-tó: nem lehet csak a természetre bízni a jövőt

Természetesen pontosan tisztában vannak a helyzet nehézségeivel a Magyar Országos Horgász Szövetség velencei-tavi kirendeltségének szakemberei is. Kiadott közleményükben azt írják, hogy bár még jelentős mennyiségű víz hiányzik, „akár 1-2 év alatt is képes a tó teljesen regenerálódni, miként erre már sokszor volt példa”. Bíznak abban, hogy a remélt téli-tavaszi csapadékosabb időjárással tovább javulhat a helyzet és így értelmet kapnak majd a partfalakkal, kikötőkkel kapcsolatban végrehajtott műszaki beruházások, rekonstrukciók is. A MOHOSZ sokadszorra szögezi le, hogy bár saját erejéből mindent igyekszik megtenni a tó horgászata, turizmusa, és egyáltalán túlélése érdekében, a valódi, tartós vízpótlás megoldásához mielőbb felelős szakmai döntésre és cselekvésre van szükség. Azt írják, „szilárdan hiszünk abban, hogy – a háborús infláció, a nehéz gazdasági helyzet ellenére, az európai uniós támogatási források segítségével – rövidesen zöld utat kaphat a vízpótlási rendszer megvalósítása is, amelynek kiépítése nélkül hosszú távon lehetetlen az esős időszakok megérkezésétől nem függő, így kiszámítható és fenntartható turizmussal, benne horgászturizmussal számolni a térségben.” 

Meggyőződésük, hogy a mai társadalmi és gazdasági környezetben a tó vízellátása már nem függhet kizárólag a természet kegyelmétől. A MOHOSZ egyébként a Duna irányából történő vízpótlást tartja leginkább megoldhatónak.  

A halállomány mindemellett viszonylag jól átvészelte a vízhiányos hónapokat, még akkor is, ha többször következett be halpusztulás. Pálinkás Imre, a MOHOSZ velencei-tavi kirendeltségének vezetője már hónapokkal ezelőtt örömmel számolt be a feol.hu-nak például arról, hogy a mostoha körülményeket jobban toleráló fajok, főként a ponty és a kárász fogása érdemben nem lett ritkább, ráadásként örömteli és alig várt jelenség, hogy a tavalyi és idei ívásból származó halivadékok és növendékek mennyisége jelentős lett a tóban. Az őshonos fajok közül pedig – évtizedek óta először – újra lehet találkozni a pontyok fiatal, helyben született és nevelkedett példányaival.  

Pálinkás Imre korábban nekünk már azt is megjósolta, hogy a kialakult helyzetre való tekintettel annak ellenére, hogy a szövetség kiadásai már hosszú ideje nagyon komolyan túllépik a bevételeket, a telepíthető halak ára pedig a duplájára nőtt, nem emelik meg a területi jegyek árát a Velencei-tónál. Ez a döntés ma már végleges. Ilyen elhatározással szinte egyedül van a Velencei-tó, a legtöbb horgászvíz kezelője kénytelen volt jelentős mértékben árat emelni.

Kérdés, mire lesz ez a mértékletesség elegendő annak tudatában, hogy a tóhoz kötődő horgászok 70 százaléka idén kénytelen volt távol maradni kedvenc vízterületétől és időtöltésétől – hiszen a kikötők és csatornák egy része valószínűleg jövő tavasszal sem lesz használható állapotban. (A másik nagy megyei horgász szervezet, a HOFESZ vezetői például nagyon logikusan megpróbálták elérni, hogy az alacsony vízállás mellett megkotorják a Velencei-tó északi vízi útjait, ám a környezetvédelmi hatóság ellenkezésén ez a törekvés zátonyra futott.)

A MOHOSZ-nál bíznak az elmúlt két évben elvégzett munkában, a halpusztulás idején történt sikeres védekezésben, a vízszint további emelkedésében. Optimisták és azzal számolnak, hogy kora tavasszal akár 10 ezer kilogramm horogérett pontyot telepíthetnek majd a tóba, miközben elindulhatnak a ragadozók és a keszegek állománypótlási és visszatelepítési programjai is. A magyar horgász panaszkodós és borúlátó fajta, azonban elég makacs és kitartó is ahhoz, hogy ne távolodjék el végleg kedvenc sportjától és vízterületétől. A Velencei-tónál sincs ez másként. Rövidesen kiderül, melyik oldala lesz az erősebb.