Egy kaktusz, aminek télen van a szezonja

És sokszor nem is véletlen, hiszen egy váratlan érintkezés vele, vagy egy tervezett, de balul sikerült átültetés után még sokáig úgy érezzük, mintha még mindig ott lenne a tüske a kezünkben és legtöbbször nem csak úgy érezzük, hanem úgy is van. Persze azért néha, nagy ritkán a forró vidékek szárazságtűrő növénye is meg tudja mutatni a szebbik, jobbik részét. Olyankor szirmok és porzók, sőt akár később termések is mutatkoznak az elsőre barátságtalan növényen.

Ám most karácsony van, így ilyenkor egy másik kaktusz kerül, ha nem is reflektor, de legalább gyertyafénybe, ez pedig a karácsonyi kaktusz. Ahogy közeleg az adventi időszak, úgy bújnak elő a jól kezelt növény levelekből álló szárán a lila, fehér, piros vagy a rózsaszín bimbók és nem csak a karácsonyunkat tehetik szebbé, hanem akár az új évet is. Akár februárig is tündököl, mielőtt visszaváltozik egy csendes, sosem szúrós, örökzöld növénnyé. Ehhez azonban el kell vonatkoztatni a kaktusz elnevezéstől, ugyanis ez a virág nem szereti a meleget, és még kevésbé a huzatot, valamint a helyváltoztatást. Amit viszont nagyon kedvel az a pára, a víz, és természetesen a fény. Ha ügyesek vagyunk, február végén elhull a virág, de nem iramlik el az élet, hanem átültethető a növény és következő karácsonykor megint meghálálja a törődést. Ha hibázunk, akkor ez veszélybe kerülhet, ám a karácsonyi kaktusz jelez nekünk. Ha a levelek sárgák és puhák, akkor sok a víz, ha fénytelenek és fonnyadtak ezen növényi részek, akkor szomjas az ünnepi asztal dísze.