Egy fehérvári, ellopott lábtörlő utóélete

A közösségi oldalon bukkantunk az alábbi üzenetbe: "Kedves Random Ember! Nagyon szépen köszönjük, hogy gondoltál ránk a Tolnai úton, miután ellopták a lábtörlőnket! Kedves volt tőled!" A szöveghez pedig egy fotót is mellékelt a posztoló, Edina. Hogy micsoda? Lábtörlőlopás?! Tényleg, meddig mennek el egyes emberek? – gondoltuk rögvest, s nem voltunk restek felkeresni a meglopott tulajdonost.

– Szívesen elmesélem a történetet – válaszolt készségesen Edina. Majd bele is kezdett: Szeretem a baglyokat, ezért baglyos lábtörlőnk volt. Már itt lakunk egy éve Fehérváron; költözött velünk együtt. Egyik hajnalban elmentünk a párommal fotózni és mire pár óra múlva hazajöttünk, a lábtörlőnek hűlt helye volt. Nagyon mérges és szomorú voltam, hiszen szerettem. Ki vetemedhet ilyenre, hogy lábtörlőt lop???? Aztán pár nap múlva vettünk egy másik baglyosat, de nem olyat, mint amilyen volt. Sajnos olyat már nem lehetett kapni. Viszont nem szerettem volna, hogy ez is úgy járjon, mint az elődje, ezért az ajtóra kiragasztottam egy kis üzenetet a "kedves" tolvajnak, hogy ezt már ne vigye el. Ez azóta is ott van, és szerencsére a lábtörlő is – mesélte.

Ez volt a szomorú alaptörténet, ami aztán boldogan folytatódott: – Pár napja arra jöttünk haza este, hogy ez a kis üzenet (a borítókép – a szerk.) várt a lábtörlőn, aminek a másik oldalán egy 10 százalékos áruházi kupon van. Mivel nem tudtam, hogy ki lepett meg ezzel minket, így szerettem volna megköszönni neki – mosolygott Edina.

Szóval bár a szeretett lábtörlő nem lett meg, az emberiségbe vetett hit mérlegének nyelve ismét egyensúlyba került.