Barantások, kurucok, felderítő ejtőernyősök a bicskei kastélykertben

A gyermekotthonként működő Batthyányi-kastély udvara ideális helyszínként kínálkozott a magyar évezredek különböző korszakainak és harcmodorának megjelenítésére. A bicskei Petőfi Művelődési központ igazgatója, Takács József széles körű kapcsolatainak köszönhetően sikerült megnyerni a részvételre a Magyar Honvédség székesfehérvári toborzó irodáját is. Várták a jelentkezőket, hivatalos jogosultsággal. A történelmi nosztalgia hegyében voltak barantások – a honfoglalás-kori harcmodor művelői, ómagyar harcosok, jurtájukkal, a kuruc időket idéző csapat, gyermekíjászokkal. A maihoz legközelebb eső kort, a Magyar Honvédség 1990-es éveit egy ejtőernyős felderítő alakulat egykori katonái mutatták meg kis részletében. Az ősfák árnyában Fabók Marcsi bábszínháza és Szanyi Bettina énekes szórakoztatta a gyerekeket, valamint a helybéli Mayer Táncműhely néptáncosai adtak műsort. Az országos elismertségű, töki illetőségű Sándor Dezső és cigányzenekara muzsikált a Jó ebédhez szól a nóta keretében – a prímás Sándor Dezső, a bőgős öccse, Sándor Gábor, a brácsás Lakatos István voltak. A zenekar magas színvonalú produkciójában a régi és újabb stílusú magyar nóták hallhatóak - az élő zene varázslatával.

A hagyományőrző napot Bálint Istvánné polgármester nyitotta meg stílusosan, a nagyigmándi kurucok 17. századi mintára készített ágyújának elsütésével. Vak Bottyánról, a legendás kuruc generálisról nevezte el magát a Komárom-Esztergom megyei nagyigmándi hagyományőrző társaság, mondta el Kovács Attila, az eredeti öltözéket és csizmát viselő vezetőjük. A Rákóczi-korban használatos tábori ágyút egyébiránt akkor nem elölről sütötték el, tájékoztatott a „kuruc vitéz”, aki a Hagyományőr című magazin főszerkesztője. Az 1700-as évek elejének, a Rákóczi szabadságharc idejének kevés a nosztalgia-hagyományőrzője, árulta el a személyes okait a dicső történelmi korszak kiválasztásának Kovács Attila. Valódi kacagányt viselt vállán, azaz párducbőrt, s korabeli fegyvereket is magukkal hoztak. Szomszédságukban a Komáromi Baranta Egyesület gyakorlatozott – hajdanán fegyver nélkül, vagy csupán íjjal harcoltak e korszak harcosai, igen látványosan. Mai követőik jellegzetes vérvörös öltözékükben mutatják be a test-test elleni küzdelmet, s lóhátról nyilaznak. Ezúttal lovak nélkül érkeztek, csoportos bemutatójuk lenyűgöző volt így is.

Eredeti ejtőernyő az 1990 évek körüli időkből, mentőernyő, gépkarabély, lövedékálló mellény, ejtőernyős sisak, kések, tőrök, hátizsákok, éjjellátó távcső sorakoztak a Magyar Különleges Erők Hagyományőrző Egyesülete asztalainál, a fegyverek szigorúan véglegesen és visszafordíthatatlanul hatástalanítva. Gulyás Zsolt maga is szolgált felderítőként a délszláv háború idején, 13-szor ugrott ejtőernyővel. A NATO-csatlakozáskor lényegében mindenelavult a látott harci eszközökből, mondta el, Varga Zsolt egyesületi elnökükkel – 1987-es mintájú egyenruhában - szívesen mutatták be az érdeklődőknek a réginek számító fegyvereket.