Minden percben, örök szolgálatban: Simon Sándor Bátorságért Érdemjelet kapott

Mióta és miért tűzoltó? 

– A tűzoltó hivatást 2000. május elsején kezdtem itt a dunaújvárosi hivatásos tűzoltóságon. Az egyik barátom hívott ide, aki a mai napig itt is tűzoltó velem együtt. Abban az időben Paksi Lajos hidegburkoló vállalkozónál tanultam meg a szakma rejtelmeit, ám az egyik térdem nem bírta a napi többórás terhelést és hogy elkerüljek egy műtétet, inkább elhagytam az alapszakmámat. Természetesen nem bántam meg a váltást, mert ezáltal megóvtam a térdem és így még egy jó pár évig másodállásban tudtam végezni ezt a gyönyörű szakmát. Azóta sok idő telt el, végig járva a ranglétrát minden beosztásban teljesítettem szolgálatot és 2021. szeptember elseje óta műszaki biztonsági tiszt vagyok. 

Mit lehet ennyire szeretni ebben a szakmában, hogy dacolnak ezer veszéllyel 24 órás szolgálatban? 

– Talán a sikeres mentések utáni jóleső érzések sora a magyarázat. Sok káreset és azon belül is sok kategória, így nem történik meg kétszer ugyanaz, vagyis egyáltalán nem monoton szakma a miénk, sőt, rendkívüli kreativitást, illetve felkészültséget követel. Aztán az időbeosztás sem elhanyagolható, hiszen itt 24/48-as munkarendben kell dolgozni és az a két szabadnap sok mindenre elegendő. És akkor megemlíteném a társaságot is. Mi nagyon összetartó csapat vagyunk. A munka jellege miatt egymásra vagyunk utalva és ez magával hozza, hogy a magánéletben is figyelünk egymásra. Ismerjük egymást és egymás családjait, ami szerintem igazán egyedivé teszi ezt a munkahelyet. 

Hogyan történt a perkátai káreset, ahol akár az egész lakóház a lángok martalékává válhatott volna, ha nem avatkoznak közbe? 

– Éppen a nevelt fiammal dolgoztunk a családi házunk pincéjében tavaly december 13-án és már éppen végeztünk volna, amikor Zalán észrevette, hogy a szomszédunknál szokatlanul nagy tűz van. Ránéztem én is, akkor már láttam, hogy nem kerti hulladékégetés van hanem a családi házhoz épített kazánház ég. Feleségemmel és Zalánnal azonnal kocsiba ültünk és átmentünk segíteni. A család és két szomszéd már vödrökkel megkezdték oltani a tüzet. Az egyik szomszéd hozott magával egy 6 kg-os porral oltó készüléket, amit elkértem és behatoltam vele a kazánházba. A lángokat sikerül „leverni”, vagyis a lánggal égést megszüntetni, de az izzás továbbra is fennállt. A családi ház tetőszerkezete össze van építve a kazánházzal és a tűz úgy 5 négyzetméternyi területen át is terjedt már. 

A további tűzterjedést megakadályozandó, létrán felmentem a kazánház tetejére és megkezdtem a cserepek eltávolítását. Ezután már hozzáfértem a tetőszerkezet faelemeihez és annak oltását is végrehajtottam. Aztán megérkeztek a kollégáim és átadtam a tűzoltást a szolgálatparancsnoknak. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy ha nem avatkoztunk volna be ilyen gyorsan és aktívan akkor a teljes tetőszerkezet és ezzel együtt a családi ház is leégett volna. Természetesen a sikeres tűzoltáshoz kellett a két szomszéd és a család segítsége, ezért ezt a szakmai elismerést nekik is ajánlom.

Hogyan értékelte a ház tulajdonosa és az ön családja a beavatkozást és az azt követő elismerést? 

– A tűzoltás végéig ott maradtam és beszéltem a résztvevőkkel. Még ott a helyszínen elmondtam, hogy szerintem nagyot mentettünk. A tűz által fenyegetett ház lakói a kertszomszédaink és persze régi ismerőseink is ebben a kis faluban. Mondanom sem kell, hogy megköszönték a segítséget, amit sosem vár el egy tűzoltó sem. A szakmai elismerés viszont már más. A jutalom, a dicséret vagy csak egy szimpla vállon veregetés mindig jól esik az embernek, az meg különösen, amikor a felettesei ismerik el a munkáját. Az mindig pozitív érzéseket kelt. Hozzá kell tennem, hogy számomra különösen nagy megtiszteltetés volt az, hogy a közvetlen parancsnokom, Kővágó Dezső tűzoltó alezredes úr érdemesnek talált, és felterjesztett a bátorság érdemjelre. Ami még inkább érdekessé teszi számomra az elismerést az az, hogy Pintér Sándor belügyminisztertől a legmagasabb szakmai díjak egyikét vehettem át. Minden kollégám gratulált, és ezt én egy kis ajándék ital és sütemény formájában viszonoztam nekik. A családommal pedig egy budapesti étteremben ünnepeltük meg a kitüntetést.