A tudomány népszerűsítése hajtja Kovács Loránd Olivért

Új vezetői megbízatást kapott a Magyar Nemzeti Múzeumban. Elhagyja a Gorsium Régészeti Parkot, ahol eddig szakmai vezetőként dolgozott? 

– Nem. Nem hagyom el. Szakmai tanácsadóként itt maradok. Ebbe minden beletartozik, az új kolléga, aki az operatív vezetéssel lett megbízva, bármikor fölhívhat, segítek neki minden ügymenetben. Ez már zajlik is, napi tíz-tizenöt telefonhívást váltunk. A változás inkább jogi, státuszbeli változást jelent, mert az új feladat, amit a Nemzeti Múzeumban kaptam – ahol egyébként eddig is dolgoztam, csak más beosztásban –, az egy vezetői megbízatással jár együtt. Jogilag nem lehetséges, hogy az ember két helyen legyen vezető állásban.

Mi az új feladata? 

– A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének (NRI) lettem a tudományos igazgatója. A Nemzeti Múzeumon belül a régészetnek két fő feladata van. Az egyik az, amit mindenki ismer: a régészeti emlékek, tárgyak kiállításainak megszervezése, a tervásatások koordinálása. Ezenkívül van egy másik elég komoly feladat: a nagyberuházásokat megelőző ásatások szervezése, illetve ha a területileg illetékes múzeumoknak már nincs elég embere, kocsija, felszerelése, akkor az NRI be is segít a végrehajtásban. 

A gorsiumi szakmai tanácsadó feladatkör és az NRI igazgatása mellett a Villa Romana Baláca kiállítóhelyért is ön felel. 

– Igen, ez utóbbi a Nemzeti Múzeumhoz tartozik. Az ottani feladatkörömet nem befolyásolja a mostani változás. 

Akárhogy is, ez elég sok feladat, földrajzilag is szerteágazó. Elhivatottságot igényel. Mi hajtja? 

– Az egésznek a lényege mind a két helyszínen – a Nemzeti Múzeumban és Gorsiumban is – a kimenet. A régészeti ásatásoknak nem az a célja, hogy a raktáraknak termeljünk, hanem az, hogy azután az előkerült tárgyakból – a történetükből, az általuk létrehozott tudásanyagból – kiállítások, tudományos és népszerűsítő kiadványok szülessenek. 

Tehát ez érdekli, kvázi a tudomány népszerűsítése?

 – Igen. Azt szeretem, hogyha a folyamat vége is hangsúlyt kap. Sokszor a régészek fejére róják, hogy a saját maguk kis elefántcsonttornyában maradnak, hogy valamelyik régi nagy kultúrát kutatják, ássák, és teletöltik az előkerült tárgyakkal a raktárakat. 

Ez nem elég. 

– Ez nem elég! Teljesen természetes, hogy nem elég. Nekem pont ez a része az, ami bejön a régészetből. Engem a teljes folyamat, az elejétől a végéig való végigvitele vonz, érdekel. A vége pedig éppen az, ami a látogató elé kerül. Nekem igazából ez a „nünükém”… Az, hogy mindenki számára értelmezhető legyen mindaz, amit mi, régészek csinálunk. Ez nem egy egyszerű feladat mostanában. Tudom, mindenki panaszkodik róla: régen, de nem is annyira régen, 11-12 éve egy kiállításon ki lehetett rakni egyoldalnyi szöveget. Aztán, úgy 5-6 évvel ezelőtt már ez fél oldalra redukálódott. Most, ha két mondatnál többet rakunk ki, akkor azt már nem olvassák el. 

Mit várnak el helyette a látogatók?

– Élményt. Ehhez viszont igazodnia kell mindenkinek. Nem a látogatókon kell számonkérni a változást. Egyszerűen ez egy másik világ. Mindenki nyomkodja a telefonját, jómagam is, én sem vagyok kivétel. Két gombnyomás után ott van az információ a telefonokban bármiről, sőt, akár épületrekonstrukciók is. No, ezzel kell versenyeznie a magyar múzeumoknak, régészetnek. Ezt egy kicsit nehéz megemészteni annak, aki régebb óta csinálja, de lehet hozzá igazodni. Mondok egy példát, ez nem gorsiumi, hanem balácai projekt. Nemzetközi, európai uniós pályázat része, nemrég volt az átadója. Ennek a fő terméke tulajdonképpen Baláca teljes VR-rekonstrukciója. A látogató kap egy VR-szemüveget, fölveszi, és azt az élményt, érzést kapja meg, hogy valós méretben sétálhat végig egy római villaépületben. Ezek nem olcsó dolgok – hogy finoman fogalmazzak –, de muszáj ilyen irányba elmozdulnunk. Teszem hozzá, előbb-utóbb Gorsiumban is kell valami hasonlót csinálni. 

Az igazgatói kinevezés az ön számára szakmai előrelépés, vagy egyszerűen csak a feladatai elvégzésének újraszervezése? 

– Ez szakmailag teljesen természetesen előrelépés, ez egy igazgatói poszt. Egyébként meg őszintén megmondom, az NRI egy hatalmas erőforrás, mind emberanyagban, mind felszerelésben, amivel az én „nünükémet” – tehát hogy a látogatók felé értelmezhető kimenetet hozzunk létre, amit ők élveznek is – segíthetem, erősíthetem. 

Hétvégén, május 7–8-án ismét Floralia Gorsiumban. Mit emelne ki, miért kihagyhatatlan?

 – Sikerült elérni, hogy tulajdonképpen mindenki megjelenik a magyarországi római korral foglalkozó hagyományőrzők közül. Nagyon ritkán sikerül ilyet összeszervezni. Ezek között azok is ott vannak, akik a hagyományőrzést már egy következő szintre emelték. Ők már nem elégednek meg azzal, hogy – mondok egy példát –, egy római vértnek kinéző holmit hordjanak, hanem konkrétan a földből előkerült tárgyak másolatát gyártják le. A hagyományőrzés a római korosoknál – de a középkorosoknál is megvan már ez – kezd szétválni két irányra. Mind a kettőnek van létjogosultsága! Az egyik a klasszikus szórakoztatás, amit nagyjából mindenki ismer a rendezvényekről. A másik pedig az, aki vállalja a szórakoztatást is, de azon túl olyan szintig ássa bele magát a dolgokba, hogy egyes részletekről néha többet tudnak, mint maguk a régészek.