Az én kedves kis falum - Csór

Csór települést északon a Bakony, délen a Sárrét öleli körbe. Első írásbeli említése 1256-ból való, már akkor több birtokosnak közös birtoka. A legrégibb, emberi életre utaló tárgyi emlék a csontból készült szigony, amely – egyike a Sárréten talált két darabnak – Alsómerítőpusztán került elő vastag tőzegréteg alól. A XVI. század egészében lakott hely volt, de a 15 éves háború alatt sajnos elpusztult. 

Az új falu szerkezete már a töröktől való felszabadulást követő években kialakult. 1694-ben pecsétet készítettek „Csór falupecsét 1694” felirattal. A falu 1780-ban háromnyelvűnek, 1818-ban kétnyelvűnek számított. Ettől kezdve a lakosságszám emelkedett, a 19. századi gazdasági fellendülés következtében majdnem elérte a kétezret. Főleg agrárnépesség lakta. A kivándorlás és az első világháború visszavetette a növekedést, 1939-ig mérsékelt változást láthatunk.

Az újabb világháború a csóriaknak már nemcsak a frontélmények mesélését jelentette: 1944 decemberétől 1945 márciusáig ugyanis folyamatos harcok dúltak a német és szovjet csapatok között. A polgári lakosság jelentős része nyugat felé menekült, majd a háború után visszatért Csórra. 

Nevezetes épülete a római katolikus templom, melyet a XII–XIII. században építettek. Az évszámot sajnos nem lehet pontosan tudni, mert semmilyen feljegyzés nincs róla. Megtudtuk, hogy 1333-ban már biztosan felszentelt templom volt, Szent Péter tiszteletére. A török időkben egyébként a templomot a reformátusok használták, és csak 1747-ben kapták vissza a katolikusok, akik akkor Sarlós Boldogasszony tiszteletére res­taurálták. Ugyanebben az évben Fehérváry Ádám barokk stílusban újjáépítette a templomot. Mai alakját az 1926-os felújítást követően érte el. A templomkertben lévő szoborcsoportok szintén barokk stílusban készültek el. Az egyik oldalon a sasvári pietà, mellette Szűz Mária karján a kis Jézussal, a másik oldalon Szent Vendel szobra és a kereszten haldokló Jézus szobra található.

A falu egyetlen igazi műemlék épülete az uradalmi magtár, amely a bejárat feletti évszámból ítélve 1760-ban épült, az egykori szérűskert szélén. A falu gazdálkodásának mindig is fontos része volt a gabonatermesztés, e maradandó gazdasági ágnak állít emléket a ma is látható magtár. Legutóbb 2007­–2008-ban volt felújítva. A falu középpontjában áll a XVIII. század második felében épült, de később többször is átépített egykori Somssich-kastély. A kastély legjelentősebb birtokosa idősebb Szögyény-Marich László és azonos nevű fia volt. A kastélyban ma az önkormányzat és az óvoda működik. 

Nem feledkezhetünk meg a híres Csuka csárdáról sem, hiszen ha Csór, akkor bizony sokaknak ez az étterem jut eszükbe. Sajnos már több mint 10 éve nem üzemel.

Mátyás király a csárda elődjében többször is megszállt, természetesen álruhában. Az anekdota szerint egyszer éppen böjt idején, amikor a csukát máj nélkül szolgálták fel neki: „Hé, fogadós! Hol van ennek a csukának a mája?” – kérdezte a kiály. „Uram, ez csóri csuka, ennek nincsen mája” – lódította szemrebbenés nélkül az elvetemült ember. „Nincsen-é?” – rikkantott Mátyás király. Mindjárt megparancsolta a szolgáinak, hogy húzzák a fogadóst piros kesztyűbe. Így mondták, ha valakinek pirosra vesszőzték a kezét. A szolgák nyomban megcselekedték a dolgot. Jól elverték a kezét a kapzsi fogadósnak. Mátyás király csak annyit mondott: „Ha a csóri csukának nincsen mája, a palotai pálcának meg nincsen száma…” 

A település hírnevét öregbítő csukák egyébként a falunap főszereplőivé is váltak, hiszen minden év augusztusában megrendezik a csóri csukafesztivált. 

(Forrás: a Csór honlapján található falutörténet.)

Egyenesen Krakkóból vezetett az út ideáig

Az itt élők lelkesek, lehet rájuk számítani. A Bakony közelsége pedig festői környezetet varázsol.

– Bár nem itt születtem, hanem Krakkóban, ezer szállal kötődöm Csórhoz – kezdi beszélgetésünket Cseténé Szabados Amrita Teresa, a Csóri Mátyás Király Általános Iskola Igazgatója. Apai ágon tősgyökeres csóri, és 3 éves kora óta ő is itt él. Itt éltek az ősei is, akik mindig tettek valamit ezért a közösségért. Önkormányzati képviselőként is próbálja segíteni a település lakóit. Nagyon szereti a falut, és mindig azt szokta mondani, hogy Csór a világ közepe. Megyehatáron fekszik a település, ennek minden előnyével. Szeret itt élni, szeret az itteni közösségnek a tagja lenni.

Bódis Veronikát nagyon sok szál fűzi a településhez, ráadásul már hét éve a Csóri Alkotóközösség Egyesület elnöke. Nagyon szereti az itt élő embereket, mert, mint mondja, lelkesek. A településre érkezőknek szívesen megmutatná például a káposztafesztivált, amelyet mindig szeptemberben rendeznek meg, a másik büszkesége pedig az úgynevezett torii kapu (egy japán, sintoista kapu) fent a hegyen.

Rechner József családja egészen az 1700-as évekig visszamenőleg kimutathatóan kötődik a településhez. Nagyon szeret itt lakni, mert közel van mindenhez, és gyönyörű környék veszi körbe. A Bakony lába és a hegy minden évszakban festői. Régészetileg is foglalkozik a falu történetével, és bizony Csórnak nagy történelmi múltja van. Szomorúsággal tölti el, hogy a háború után sok minden nem maradt meg a történelmi értékekből.