További öt év belefér a Táska Rádiónak

A Lánczos Kornél Gimnázium tetőterében 2010 óta működő Táska igazi kisközösségi rádió, hiszen eredeti célja szerint nem csupán a Lánczosból, hanem a város más iskoláiból is bevon diákokat a műsorkészítésbe. Ez a gyakorlat a tavaly kezdődött pandémia miatt kissé megváltozott, ám most már kezd ismét minden visszaállni a régi kerékvágásba – erről is csevegtünk a kellemes szerkesztőségi környezetben Ollerinyi Tamás programigazgatóval és Winter Diána felelős szerkesztővel.

Mint kiderült, ők általában reggeltől késő délutánig bent vannak, hiszen a fiatalok dél­előtt órákon ülnek, ezért érdemben délután tudnak velük dolgozni. Ez a gyakorlat csak az utóbbi egy évben volt kicsit más, mert akkor nem érkezhettek kívülről gyerekek, tehát az adás készítésébe csak a Lánczosba járókat vonták be.

Délelőtt is zajlik azonban az élet, hiszen a hűséges rádiósok minden szünetben vagy lyukas órában mennek, és szerkesztik a híreket, keverik az adást. Jelenleg körülbelül húsz ifjú rádiós van, ám egyébként ötven körül szoktak lenni. A koronavírus-járvány náluk is éreztette a hatását, hiszen meghallgatásokat sem tudtak tartani. Erre ugyanis szükség van, annak ellenére, hogy alapvetően mindenkit szívesen látnak a rádióban, illetve a mikrofonvégeken. Na de nem mindenki vágyik oda, ezért vannak szerkesztői, technikusi feladatok.

Aki pedig a hangját is szeretné hallatni, annak mindig adnak esélyt, legalább egyszer. A beszédtechnikával, az olvasás gyakorlásával sokat lehet javítani a megszólalás minőségén. Ezt azonban jó minél korábban elkezdeni. Ám aki írásban jobb, az szövegeket írhat, szóval mindenki kiválaszthatja, mivel szeretne foglalkozni – mondta Diána.

Tamás pedig hozzátette: nem feltétlenül médiaszakembereket akarnak képezni, sokkal inkább azt akarják elérni, hogy a gyerekek meg merjenek szólalni, bármely más környezetben. És jellemzően nagy boldogság látni, hallani a különbséget a 9-es és a 12-es diákok megnyilvánulása között.

A feladatok az elmúlt tizenegy évben nagyjából ugyanazok maradtak, ám a műsorstruktúra átalakult. A megszólalások rövidebbek, akárcsak a zenék. Ezek korábban 3-4 percesek voltak, manapság pedig jellemzőbb a 2-2,5 perces hossz.

Nagy öröm volt, amikor tavasszal kiderült, hogy – az önkormányzat támogatásának is köszönhetően – újabb öt évre frekvenciát kaptak. Az FM 97.5-ön tehát továbbra is a Táska fogható, és vannak új tervek a jövőre nézve. Szeretnének például minél több interjút az interneten, kamerák segítségével is közvetíteni. Így még többen érik el őket, mint csak a rádiót hallgatva. Ráadásul az online adás újranézhető. Terv még az, hogy minél több fehérvári iskolást vonjanak be, mert hiányzik ez a fajta közösségi lét. Ennek érdekében is szerveznek tábort július 5–9-ig. A helyszín a stúdió lesz, ahol kreatív feladatokkal várják az 5–8. osztályos gyerekeket.

A stúdióban természetesen fiatalok is voltak, így megkérdeztük néhányukat, hogyan kezdődött a rádiós szerelem.

A 11.A-s Naár Barbara német-média szakosként szeretett bele ebbe a műfajba, és tizedikben, amikor már nem volt médiaóra, csatlakozott a Táska csapatához. Diána és Tamás nagyon jó mentornak bizonyultak. Barbara kezdetben adásokat írt, nemrég pedig bekapcsolódott a reggeli Vekker című élő műsorba. A rádiózásban mindent szeret, hiszen megvan az izgalma az adás fölvételének, a vágásnak, de az élő adásnak is. Korábban nem voltak komolyabb tervei a médiával, ám a nemrég lezajlott alkotóhét során valami „bekattant” nála, úgyhogy még az is lehet, hogy ilyen irányban tanulna tovább. Ványi Viktória és Nehrebeczky Máté a 9.A-ba járnak, német–média szakra, így az ő órarendjükben még szerepel a média. Viki is adásfelvétellel és vágással kezdett, majd jött a hírolvasás és a Vekker. Utóbbiban az a különösen izgalmas, hogy minden, amit kimond az ember, azonnal hallatszik – ez elsőre ijesztő, ám aztán nagyon meg lehet szeretni – mondta Viki, aki szintén folytatja a rádiózást.

Máté már általános iskolásként is hallgatta a Táska Rádiót, és eldöntötte: középiskolásként szeretné kipróbálni. Ez ebben a tanévben valósult meg, és ugyan hírolvasást még nem csinált, de az adások felvételét, a vágást már kipróbálta, s ezeket nagyon szereti.

Az említett alkotóhét sokat jelentett mindhárom ifjú számára, mert így jobban megismerhették egymást és a „táskások” közösségét. Azt pedig kifejezetten élvezik, hogy már ilyen fiatalon tapasztalatot szerezhetnek a média, a rádiózás világában.