Ezek állnak a Velencei-tavi halpusztulás és az alacsony vízszint mögött

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság ma, csütörtökön kiadta azt a jelentést, amely részletesen beszámol a Velencei-tó oxigénháztartásának problémáiról és halpusztulás jelenségéről.

Tihanyi Tamás

2021.06.22. Elhullott halakat halásszák önkéntesek a Velencei-tóból. Pákozd. Nagy norbert. Fejér megyei Hírlap.

Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap

Elöljáróban a jelentés leszögezi, hogy „a Velencei-tó még a Balatonnál is sekélyebb, ezért az extrém időjárásra rendkívül érzékenyen reagál. Ebben az évben a viszonylag hideg tavasz után gyorsan melegedett fel a tó vize, így nem csak a magas vízhőmérséklet, hanem a melegedés tempója is okozhatott problémákat”, írják, majd rátérnek arra, miért kevés a víz a tóban.

„A Velencei-tó vize természetes módon a tó vízgyűjtőjére lehullott és onnan lefolyó csapadékvízből pótlódik, ezt azonban több tényező is befolyásolja. A csapadék egy része a tavaszi-nyári időszakban a növények levelére hullik, így el sem éri a föld felszínét, hanem elpárolog. A földre lejutó csapadék pedig részben beszivárog a talajba és a felszín alatti vizek mennyiségét, illetve a talajnedvességet növeli. A lefolyás akkor indul meg, ha a talaj telítetté válik, vagyis a beszivárgás lelassul vagy megszűnik. A kisebb mennyiségű csapadék gyakran el sem jut a tóig, de – az említett okok miatt, és évszaktól, talajtól függően – még nagy mennyiségű csapadék esetén is előfordul, hogy a víznek mindössze egy része ér el azokba a vízfolyásokba, amelyek a tavat táplálják.”

A tóra közvetlenül lehullott eső teljes mértékben a tó vízkészletét növeli, emeli ki a jelentés, azonban a párolgás jelentős vízveszteséget okoz, nyáron naponta akár 5 mm-rel csökkentve a tó vízszintjét. A lényeg az, hogy hiába gondolják azt a laikusok, hogy nem lehet baj, hiszen napokat esik az eső, ez a mennyiség a hőség és a kiszáradt talaj miatt el sem jut a tóig.

„A vízügy csak a csapadékból származó vízzel gazdálkodhat. Leereszteni a tavat bármikor tudja, de feltölteni csak akkor, ha a tavat tápláló vízfolyásokban megjelenik a lehullott csapadék egy része. A Velencei-tó esetében a szabályozási szint 140-160 cm. Ha ennél magasabb a vízállás, akkor az üzemeltetési szabályzatnak megfelelően le kell ereszteni a vízből, ha alacsonyabb, akkor pedig tölteni kell a tavat az erre a célra szolgáló víztározókból (Zámolyi és Pátkai). Jelenleg azonban ezekben sincs meg a Velencei-tó vízpótlásához szükséges mennyiségű és minőségű víz.”

Fontos, hogy 2016 óta egyetlen csepp vizet sem engedtek ki a tó vízgyűjtőjéről, a tározók a száraz időjárás miatt lettek majdnem üresek! Ráadásul például a pátkai tározót komolyan halasították, és ott is a túlélésért küzdenek. Bonyolítja a problémát, hogy a Velencei-tó egy olyan vízrendszer része, amelynek például a Dinnyési Halgazdaság és a Dinnyési-Fertő ellátását is biztosítania kell. Korábban megírtuk, hogy az „átadott” mennyiség a halgazdaság esetében kevesebb, mint a Velencei-tó félnapi párolgása nyáron, vagyis a tó számára elhanyagolható vízmennyiség, önmagában a kialakult helyzetet nem befolyásolja. Gyakran hallani azt a vádat a tóért aggódó laikusok részéről, hogy „már megint eresztik a tavat”, ám ilyenre utoljára 2016-ban volt példa.

A jelentés tudományos részletességgel foglalkozik az oxigénellátás kérdésével. Ezek lényege megerősíti a MOHOSZ által korábban többször közölteket, azaz a halpusztulást oxigénhiány okozta, sem parazitákat, sem toxinokat nem találtak a halak laboratóriumi vizsgálata során.

A mintavételek folytatódnak, mint ahogyan nem hagyják abba a levegőztetést sem, ám a jelentés megjegyzi, „a levegőztető egységek a tó oxigénháztartását alapvetően nem tudják megváltoztatni, de az eddigi tapasztalatok alapján lokálisan hatékonyan segítenek.”

Úgy tudjuk – bár erre a jelentés nem tér ki –, hogy motoros járműveket, jetski-ket nem engednek rá a vízre, hiszen alkalmazásuk több bajt okozhat, mint amennyi előny származna belőle a rendkívül alacsony vízszint a nagy mennyiségű lágyiszap miatt.