Így várják a karácsonyt Polonkaiék

Polonkai Attila aktív pályafutása idején a Videoton futballcsapatában is megfordult és alapembere volt 2011-ben a klub első bajnoki aranyérmét szerző gárdának. Ma a Felcsút SE pályaedzőjeként dolgozik. Feleségével négy gyermeket nevelnek. Vikinek nincs könnyű dolga, hiszen Attilának edzőként alapvetően kevesebb szabadideje van, mint aktív labdarúgó korában, ám ha ideje engedi, igyekszik mindenből kivenni a részét.

Mint minden gyermek, úgy a Polonkai gyerekek is hetek óta várják a karácsonyt. Ahogy Attila mondta, az évnek ebben az időszakában szülőként nagyon odafigyelnek arra, hogy megteremtsék otthon az ünnepvárás hangulatát, hogy gyermekeiknek ugyanolyan élmény legyen a karácsony, mint amilyen nekik is volt régen.

– Viki nagyon kreatív, így az adventi koszorút mindig ő készíti. Két éve költöztünk családi házba, aminek a feldíszítését és a kültéri fények elhelyezését együtt csináljuk, és ebbe már a gyerekek is be tudnak szállni. Vannak persze egyéb „apróságok” is, amivel igyekszünk feldobni az adventi napokat – árulta el az edző.

Ilyen például Csipi, a plüssmanó, aki néhány éve mindig Mikuláskor költözik be a család otthonába, hogy két hétig figyelje, hogy viselkednek a gyerekek. Csipi csintalan manó, minden reggelre csinál valami rosszaságot – letekeri a toalettpapírt, kötélen himbálózik a konyhában, vagy bekapcsolja az Xboxot. A gyerekek reggelente persze alig várják, hogy megnézzék, mit művelt a huncut manó.

– Az egyik szobába felszerelt játékkamerának, amin keresztül Csipi figyeli őket, még a serdülő Mira is bedőlt – tette hozzá nevetve Attila. – Csipihez nem lehet hozzányúlni, mert akkor elveszti a varázserejét. Amikor aztán Csipi kiköltözik, levelet ír a gyerekeknek arról, hogyan viselkedtek és min kellene változtatniuk – mesélte.

Vannak persze aktív közös programok is, mint a mézeskalács-sütés. A süteményt minden gyerek a saját ízlése szerint fel is díszíti és néhány napon belül nyilván meg is eszi. Levelet írni a Jézuskának nem, inkább csak a Mikulásnak szoktak.

A szentestét általában nagy családi körben töltik Attila húgáékkal és a nagyszülőkkel. Erre az idén nem lesz lehetőség, ezért úgy tervezik, hogy a szentestét csak a gyerekekkel töltik, aztán 25-én és 26-án látogatják meg a nagyszülőket. A nagymamákat a Polonkai családban is bevonják a 24-ei készülődésbe, hogy Attila és Viki fel tudják díszíteni a fát, ami alá az ajándékok is bekerülnek. Tavaly már a gyerekeknek is díszítettek egy kisebb fát az emeletre.

– Nálunk korán jön a Jézuska – itt jártát csengőszó jelzi –, hogy a gyerekeknek legyen idejük játszani, élvezni az ajándékokat és csak ezután ülünk le az ünnepi vacsorához – mondta Attila, aki azt is elárulta, kevés szabadidejében igyekszik minél többet együtt lenni a családdal, és általában a karácsony előtti néhány napra iktatja be az olyan otthoni munkákat is – például polcfelszerelés, kisebb javítások –, amiket máskor nem tud megcsinálni. Abba a két hét szünetbe, ami ilyenkor jut a csapatnak, sok minden mást is bele kellene zsúfolni a távolabbi rokonok meglátogatásától a baráti találkozókon keresztül a kikapcsolódást jelentő vadászatig bezárólag.

Az idő azonban pillanatok alatt elrepül, máris itt a szilveszter – ezt mindig a gyerekekkel töltik otthon –, aztán január elején ismét folytatódnak a sűrű, dolgos hétköznapok.