Karantén vagy mégsem? – Egy fehérvári koronavírusos beteg beszámolója

Éva (nevezzük most őt így) napja november 9-én a szokásos módon indult volna, mégpedig azzal, hogy korán reggel elindul a munkahelyére. Azonban amikor az ébresztőóra csörgött, érezte, valami nem stimmel. Szinte alig tudott felkelni az ágyból, olyan gyengének érezte magát, és erős hátfájás is társult a gyengeség mellé. Itt kezdődik az ő története.

- Úgy döntöttem, hogy jobban teszem, ha felhívom a főnököm és megkérem, hogy otthon maradhassak. Nem akartam veszélybe sodorni senkit sem, inkább a biztonságos megoldás mellett döntöttünk. Természetesen egyetértett velem, és kérte, hogy tájékoztassam a helyzetről, amint beszéltem a háziorvosommal. A háziorvos, miután elmondtam neki a panaszaim, arról érdeklődött, volt-e lázam, vagy hőemelkedésem. Mivel ezt nem tapasztaltam, így egyelőre pihenést és vitaminokat javasolt, illetve, hogy hívjam vissza másnap, történt-e változás. Reménykedtem, hogy ez tényleg csak egy kis megfázás, vagy túlhajtottam magam és pihenésre van szükségem, de valahol tudat alatt éreztem, lesz ez még rosszabb is. És így is lett! Még aznap este belázasodtam, így másnap reggel az első dolgom az volt, hogy hívjam a háziorvost. Ennek hallatán és tudván, hogy óvodai dolgozó vagyok, azonnal elrendelte a koronavírus-tesztet. Mondta, hogy keresni fognak telefonon, mikor érkeznek majd a mintavételre.

November 11-én kora délután meg is érkeztek a mentősök, hogy elkészítsék a koronavírus tesztet

- A teszt nagyon kellemetlen érzés volt számomra. Főleg úgy, hogy aznap már erős fejfájás is gyötört. A mentős úriember azonban nagyon kedves volt, ami megkönnyítette egy picit a helyzetet. Az eredményemről elvileg 48 órán belül tájékoztatást fogok kapni – hangzott el a mondat. Majd távozott is a mentős, mindössze pár perc volt az egész.

Aztán sorra jöttek elő Évában a kérdések. Most akkor mától karanténban vagyok? Hozzák majd a piros matricát? Jönnek a rendőrök ellenőrizni? Mi lesz a családommal?

- Mivel tényleg elég bizonytalan voltam, hogy most akkor mi is a protokoll, újra felhívtam az orvosom, aki elmondta természetesen mostantól otthon kell maradnom, minimum addig, amíg megjön a teszt eredménye, ha az pozitív, akkor pedig még tovább, amíg le nem jár a 10 nap. Tájékoztattam a főnököm is a helyzetről, és hogy egyelőre nem tudom, meddig nem tudok menni dolgozni. A párom egyébként nem produkált tüneteket, így mehetett dolgozni. A lányom pedig itthonról dolgozik, így itt nem volt kérdés. Közösségbe ők se mentek, és nem találkoztak senkivel, a vásárlást pedig a fiam intézte el nekünk, aki már külön lakik. Csak letette az ajtóba a szatyrot és távozott is. Borzasztó volt ez így egyébként, főleg, hogy nem is tudtam, koronavírusos vagyok-e vagy sem. Szerencsére a tünetek nem súlyosbodtak, maradt a hátfájás, a láz és a gyengeség. Illetve tompábban éreztem a szagokat és az ízeket, de nem ment el teljesen a szaglásom és az ízlésem, ahogy többeknél is hallani.

A teszt eredménye egy héttel később, november 18-án érkezett meg, ami pozitív lett

- Erről a háziorvos telefonon értesített, és kérte, hogy a férjem is maradjon otthon innentől a hét végéig. Amit nem is igazán értettünk, hiszen addig járhatott dolgozni, tüneteket sem produkált, illetve számomra a 10 nap pedig hamarosan le is járt, mire megjött a teszt eredménye. Követtük az utasítást, a férjem is otthon maradt hét végéig, és én is ráhúztam még egy kicsit a 10 nap karanténra.

Évát nagyon megviselte a bezártság, hiszen napi rituáléja, hogy minden este sétál egy nagyot. Most már újra munkába állt, és egy újabb teszt vár rá, ami önkéntes alapon működik, de szinte az összes dolgozó igénybe fogja venni. Elmondása szerint a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen tünetei nem súlyosbodtak a napok múlásával. Örül, hogy azon a bizonyos reggelen nem ment be dolgozni, és így megóvta a gyerekeket, szülőket és munkatársait is.

Vezető képünk illusztráció!