Az anyakönyvvezető is meghatódik – vallja be Bálint Istvánné, bicskei polgármester

Leszögezhetjük, hogy manapság lényegében nem létezik kényszerházasság, a házasságkötések számának zuhanásakor csakugyan a maguk akaratából esküsznek reményeik szerint örök hűséget egymásnak a párok. Bálint Istvánné Andrea, Bicske polgármestere kicsit viccesen úgy jellemzi magát, hogy „érzelmileg túltöltött”. S valóban, minden komolysága és akaratereje ellenére meghatódik, sír, de legalábbis könnybe lábad a szeme az érzelmekkel telített pillanatokban, akkor is, ha nem akarja. A hatályos törvények szerint Magyarországon a polgármesterség automatikus jogot biztosít a házasuló felek összeadásához, természetesen meghatározott szabályok szerint, ám Andrea már korábban is szerette volna ezt a jogot. Alpolgármesterként letette hát az anyakönyvvezetői vizsgát a kormányhivatal szervezésében, s esketett.

„Utcáról nem lehet beesni”, s anyakönyvet vezetni, szögezi le, de ezúttal kizárólag az esküvőkről beszélünk, mert egyébként köztudott, hogy az anyakönyvvezető sok más hivatalos eljárást, bejegyzést végez jogosultsága okán. Bicskén harminc éve közmegbecsülésnek örvendő köztisztviselő, anyakönyvvezető Kovács Györgyné Katalin, Andreának is sokat segített, ha kérdései voltak. Az anyakönyvvezető asszony ma már a gyermekeit adja össze a hajdan nála esküdött pároknak. Andrea kezdettől fogva minden jegyespártól személyes találkozót kér, mert a maga írta beszédét személyessé kívánja tenni. Bizonyára szerepet játszik hozzáállásában az is, hogy idén harminc éve kötött ő maga is házasságot igen fiatalon, így fiatalon lett kétszeres nagymama is.

Tavaly júliusban Andrea szíve különösen hevesen dobbant meg a hivatalban a bejelentkező jegyespár kérésére – osztja meg a megható, mondhatni, regénybe illő történetet. Tizenöt éve hunyt el kedves barátnője tragikusan fiatalon, kicsi lánya maradt árván. Most ez a kicsi lány menyasszonyként hozta el külföldi vőlegényét, s édesanyja barátnőjét immár alpolgármesterként kérte fel, hogy adja össze őket. A polgári szertartást tehát Andrea vezette, tolmácsot is alkalmazniuk kellett, ráadásul az egyházi esküvő is ezen alkalommal zajlott, szinte háromszoros ideig tartott a dupla szertartás. Andrea annyira izgult, hogy későn vette észre, az egész esketés alatt végig állt a jegyespár, elfelejtette őket leültetni. Végül az egyházi szertartásnál a pap mosolyogva „engedélyezte” a helyet foglalást a megilletődött fiataloknak, akik egyébiránt nem látszottak fáradtnak.

Nehéz ellenállni, hogy a hatályos magyar jogból ne szemezgessünk az esküvőkre vonatkozóan, mert ez nem „tud” száraz lenni. Hazánkban a kötelező polgári házasságkötés 1894. december 9-étől lépett érvénybe, s akkor érvényes, ha kizárólag az illetékes polgári hatóságok előtt köttetett. Amerikai filmekben szemtanúi lehetünk a hajóskapitány, űrhajóparancsnok, pap, egyéb különleges személy esketésének, nem bogarásztuk, nálunk hogy is van ez. S ennél még csábítóbb az esküvői szokásokra, formációkra vonatkozó gazdag néprajzi leírások tanulmányozása itthon és külföldön! Ami hivatalos: a 2010. évi I. törvény rendelkezik pontosan a magyar anyakönyvi eljárásról, s benne a házasságkötés szabályairól.

A polgári esketési szertartást központilag is igyekeztek hangulatossá tenni, visszaidézhetők az elmúlt évtizedek szokásai, s a szakértő által megírt beszédek, amiket országszerte mondtak az anyakönyvvezetők. Pezsgőbontás, homoköntés, gyertyagyújtás, szülőknek virágátadás, általában a hivatalban – számos kedves mozzanatot vezényelt le a széles nemzetiszín szalaggal felövezett anyakönyvvezető. Persze a sok elvált örömszülőpár, mozaikcsalád idején ezeket nem ártott itt-ott felülvizsgálni, módosítani… A tapintatos köztisztviselő tudta ezeket. Jellegzetesség még, hogy nők vannak többségben anyakönyvvezetők, hogy miért, legközelebb ennek is érdemes lenne utánajárni…

Az idei nyáron úgy alakult, hogy Andrea és férje nyolc esküvőre voltak hivatalosak magánemberként, s ebből hatban maga Bálint Istvánné polgármester adta össze a párt! Az egyiken ő volt a meglepetés-anyakönyvvezető, az ifjú pár nem tudta, hogy Andrea adja össze őket, az előkészületek Katalin asszony együttműködésével történtek. Az utolsó pillanatban lépett elő Andrea a különleges helyszínen, amire természetesen szintén hivatalos engedélyük volt. Egy másik esküvőn a vőlegény kérte, hogy szerelmük kezdetét idézzék meg a szertartáson. Mint kiderült, a fiatalember egy rendezvényre lépett be, s akkor erősítették a csuklójára a belépő szalagját, amikor megérkezett a várva várt sms a telefonjára: elfogadja az első randevúra a meghívást a lány! Örömében elhatározta, kabalából nem vágja le a szalagot, amíg ez a lány a felesége nem lesz! Kitartóan udvarolt, a romantikus történet esküvővel végződött, pontosabban így kezdődött a közös életük: az ifjú férj ünnepélyesen levágatta újdonsült feleségével a kissé megviselt csuklószalagot.

A mai egyszerű, hivatalos és szűkkörű esküvők is tartogathatnak egyediségeket, mondja Andrea, s a covid idején a dolgok némi átértékelését hangsúlyozza. Mert hűséget esküdni, szerelmet hivatalosítani most is lehet: a jegyespár, a két tanú és az anyakönyvvezető jelenlétében. Akiknek ez így is fontos.