Ki hogyan élte meg a teljesen újszerű digitális oktatást?

Miután bejelentették az új digitális munkarendet még március közepén, az intézményeknek gyakorlatilag két napjuk volt arra, hogy elindítsanak egy új rendszert. Talán a sors különös fintora, hogy ez épp a március 15-i hétvégére esett, ebből kifolyólag ez a „weekend” sokáig emlékezetes marad valamennyi pedagógus, diák és szülő számára, hiszen jóformán kokárdában, forradalmi lendületben kellett az iskolában hagyott taneszközöket hazavinni. Az általunk megkérdezett besnyői és ráckeresztúri igazgatónők némileg könnyes szemmel, ugyanakkor mosolyogva számoltak be a tapasztaltakról.

– Kisebbfajta sokként ért bennünket, hogy egyik napról a másikra kellett átállni a digitális munkarendre – osztotta meg lapunkkal Mátyásiné Éva leköszönő igazgatónő, aki szeptembertől búcsút int a besnyői általános iskolának. – Megannyi problémát kellett megoldanunk. Az első ijedelem után a március 16-i tantestületi ülésen átvettük a megoldandó feladatokat. A tanári oldal csak egy része volt az egyenletnek, a másik fele a megfelelő technikai háttér biztosítása. Az igényfelmérésünk után egy jótéteménynek hála 25 laptopot oszthattunk ki a rászorulóknak. Hihetetlen visszagondolni arra, hogy gyakorlatilag egy korszakváltás részesei voltunk. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országok a digitális átállást lépcsőzetesen tették meg, nekünk hirtelen kellett egy nagyot ugranunk, de megoldottuk. A kollégákkal és a szülőkkel együtt azon dolgoztunk, hogy optimalizáljuk az elvárásokat, a feladatokat és hogy mindenki számára élvezetes legyen a tanulás új módszere is. Egy informatikus apuka segítségével például létrehoztunk egy felületet, ahova az iskola valamennyi tanulója, pedagógusa fel tudta tölteni a tananyagokat és a megoldott feladatokat, nagyon jól működött. Így bátran állíthatom, ha visszatér a karantén időszaka – adja az Isten, ne így legyen –, már felkészültebbek leszünk! Ez az időszak mindkét fél – tanár és család – részéről nagy áldozatokkal járt. Jelentősen megnőttek a terhek, de úgy láttam, hogy szívvel-lélekkel tette mindenki a dolgát. Való igaz, nekünk, pedagógusoknak is jelentősen megnőttek a terheink, de az az öröm, hogy megcsináltuk, sok mindenért kárpótol.

Nemcsak a családokat, de az iskolai közösséget is még jobban összekovácsolta

– Ahogy a többi iskolát, minket is váratlanul ért a vírushelyzet – mondta megkeresésünkre Gergics Mihályné, a ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója. – Az úgynevezett e-naplót, a KRÉTA-­rendszert eddig is használtuk, csakhogy kiderült, nem is mindenki ismerte még mélységében, illetve gondot okozott az is, hogy az első időszakban sokan próbálták használni az országban egyszerre, így a működése sem volt megbízható, de később javítottak rajta. Úgyhogy a KRÉTA mellett egyéb platformokat is segítségül hívtunk a feladatok delegálására, ki-ki a saját tantárgyához igazítva. Nem volt egyszerű, hiszen természetesen volt olyan, hogy egyszerre több programot, alkalmazást kellett megismerniük a tanulóinknak, a családoknak. Ez elsőre ijesztő volt, de aztán mindenki apránként belejött. Ha belegondolunk, ez a sokrétű ismeret a későbbiekben milyen hasznos lehet a középiskolában vagy a felsőoktatásban! Hozzátéve, szeptembertől a normál tanrendben külön időt fogunk szánni ezeknek a felületeknek a még mélyebb megismerésére, hogy ha beütne ismét a krach, felkészültebbek legyünk. A legpozitívabb hozadéka a digitális oktatásnak, hogy nemcsak a családokat, de az iskolai közösséget is még jobban összekovácsolta a veszélyhelyzet. Talán ez annak köszönhető, hogy a szülők és a tanárok is beleláthattak egy picit egymás életébe. Kialakult a kölcsönös tisztelet. Úgy érzem, nem csak nálunk, szerte az országban nagy elismerést vívott ki a pedagógusi szakma az elvégzett munka okán.